A Bumm internetes hírportál B. Nagy Ajnácska politológust, az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltjét kérdezte a női egyenjogúságról Kövér László és Kovács Ákos kijelentései kapcsán.

BUMM: Mi a véleménye Kövér Lászlónak és Kovács Ákosnak a női önmegvalósítással, illetve női princípiummal kapcsolatos kijelentéseiről?

– Hogy az énekest mi indította erre, azt igazán nem tudom, bár többször is tett már olyan kijelentést, ami kapcsán valószínűsíthető, hogy szorosabb kapcsolatokat ápol a jelenlegi magyar kormánypárttal. Ettől eltekintve mégis azt mondhatjuk, hogy esetében egy magánvéleményről van szó. Sokkal súlyosabb Kövér László hasonló kijelentése, hiszen az ország egyik közjogi méltósága aligha mondhat nyilvánosan magánvéleményt. Amit az Országgyűlés elnöke mondott, minden bizonnyal pártja és kormánya véleményét is tükrözi. Én úgy gondolom, hogy a társadalmi szerepvállalást illetően a nők és férfiak közötti mindennemű megkülönböztetés helytelen és káros. Más kérdés, hogy minden egészséges nő leghőbb vágya, hogy édesanya lehessen. Ehhez azonban olyan biztonságos életkörülményekre van szüksége, amelyekben bátran mer gyermeket vállalni. A gyermekvállalás nem egyszeri dolog, hanem életre szóló boldogság és kötelezettség. Egy felelősen gondolkodó nő  mindezt mérlegeli, amikor az anyaságról szóló döntés elé kerül. A mai magyar  társadalmi és gazdasági helyzet még mindig választás elé állítja a nők túlnyomó többségét. Nem a karrier és a gyermek között kell választania, hanem a létfenntartás és a gyermekvállalás között. Tehát amíg nincs meg a főállású anyaság intézménye, amíg a családapák keresete átlag 100-120 ezer forint között mozog, addig a Fidesz bármelyik magas beosztású politikusának ilyen jellegű kijelentése egyszerűen cinikus. Nem ritka látvány, amikor a fiatal édesanya téli időszakban, reggeli hat órakor már viszi alig néhány éves kisgyermekét az óvodába. És nem az államtitkárságra megy dolgozni, hanem valamelyik gyárba, általában műszakokra. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezek az édesanyák jókedvükből, vagy csillapíthatatlan karrierépítési vágytól vezérelve nem hagyják aludni csemetéiket, és viszik a zord, sötét reggeleken. Ezen senki más nem tud változtatni, csak az éppen hatalmon lévő kormány. Ahelyett, hogy segítenék őket, még meg is alázzák.

BUMM: Véleménye szerint mennyire elterjedt a fenti személyek nőkkel kapcsolatos szemléletmódja a szlovákiai magyar közösségen belül?

– A szlovákiai magyar közösség nagyobb része elég józan gondolkodású, és még mindig inkább hisz a saját szemének, fülének, mint az agyafúrt politikai propagandának. A fent említett kérdésben is – legalábbis amit a közösségi oldalakon látni lehetett –, inkább az MKP szimpatizánsai osztották Kövér László véleményét. Hogy meggyőződésből, vagy a pártjukat patronáló Fidesz felé kinyilvánított kötelező lojalitásból, azt már nem tudom megítélni. Mindenesetre nálunk ez nem egy elterjedt felfogás. Mi, felvidéki magyarok általában gyermek- és családközpontúak vagyunk, a kereszténységben gyökerező felfogásunkból és hagyományainkból is adódóan. Szeretnénk nagy családokat látni, gyermekeiket boldogan otthon nevelő édesanyákat látni. Emellett a megelégedett édesapákat, akik tudják, hogy családjuk eltartásához teljesen elegendő a szorgalmuk, tudásuk és felelősségtudatuk. Sajnos, ez ma csak álom. Álom, amiért küzdeni kell, és fogunk is. Addig azonban keserűen tudomásul kell vennünk, hogy nem csak az édesanyáknak, de gyakran a nagyszülőknek is munkát kell vállalnia, hogy a gyermekeknek méltó életkörülményeket biztosítsanak. Ezen elsősorban a döntéshozók tudnak változtatni. Nem kioktatni kell, hanem segíteni!

BUMM: Mi a véleménye Hollandia, Szlovákia és Málta közös deklarációjáról, amely többek között a női foglalkoztatottság növelését és nagyobb gazdasági függetlenségét célozza?

– Az MKDSZ álláspontja szerint a férfi és a nő egyenlő értékű tagja a társadalomnak. Meggyőződésünk, hogy a nemek közötti egyenjogúság alapja a kölcsönös tisztelet. A nemek közötti munkamegosztás határai mai napig nem engedik még az egyenlőség fejlesztését. „Azonos munkáért azonos bérezés jár“, ezért küzdenek a nők lassan több mint 70 éve …

Ez az Európai Unió egyik fő célja és feladata. Amikor december 7-én, Brüsszelben aláírták a nyilatkozatot az Európa Tanács ülésén, ahol a foglalkoztatottságról, a szociális politikáról, az egészségről és a fogyasztóvédelméről tárgyaltak, azt jelentette ki a három ország, hogy a férfiak és nők közti egyenlőség a feltétele a gazdasági növekedésnek, a jólétnek és a társadalmi befogadásnak. A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető értéke és ugyanúgy az MKDSZ egyik oszlopos célkitűzése. Már az 1957-es Római Szerződésnek is részévé vált „az egyenlő munkáért egyenlő díjazás“ elve.

Habár még nem szűntek meg az egyenlőtlenségek, az EU jelentős előrelépést tett az utóbbi évtizedekben. Ez leginkább annak köszönhető, hogy léteznek az egyenlőséget elősegítő jogszabályok, a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése az EU minden más szakpolitikájában és tevékenységében a nők érvényesülését elősegítő célzott intézkedések.

Konkrétan Szlovákiának kellene példát mutatva lépnie és megvédenie az esélyegyenlőséget, illetve folyamatosan növelni és nem csökkenteni az anyasági támogatásokat, megszüntetni a hátrányos megkülönböztetést, prioritásként kezelve a “Nők Chartáját“.

Az Európai Bizottság szerint „a biztató tendenciák között említhető, hogy a nők nagyobb számban vannak jelen a munkaerőpiacon, valamint, hogy jobb oktatáshoz és képzéshez jutnak. Ennek ellenére továbbra is léteznek a nemek között különbségek, különbségtételek. A munkaerőpiacon a nők túlnyomóan még mindig az alacsonyabb jövedelmű ágazatokban képviseltetik magukat, és aránylag kis számban kerülnek döntéshozatali pozíciókba.

Az Eurostat utolsó kutatási eredményei szerint férfi és nő órabérkülönbsége a 37,5%-ot is eléri. Van tehát miért harcolnunk!

BUMM: Ön szerint milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a társadalmunk közelebb kerüljön a nők és férfiak közötti teljes egyenjogúság eléréséhez?

– Elsősorban családközpontú államra lenne szükség. Olyanra, amelyben a gyermeket vállaló és nevelő édesanya megbecsült tagja a társadalomnak. Ilyen lehet a főállású anyaság bevezetése. Amikor egy vagy több gyermek nevelése érne annyit az állam szemében, mint mondjuk egy állami alkalmazott, és anyagilag is úgy értékelnék. Minden társadalomnak tisztában kell lennie azzal, hogy a jövője a gyermek. Arra nem lenne szabad sajnálnia a pénzt, mert a gyermek a ,,legjobb befektetés”. Boldog családokból lesz a boldog társadalom. Ha a nőknek nem kell választaniuk a gyermekvállalás és a megélhetés között, mindenki megtalálja a szerepét. A nőknek pontosan annyi lehetőséget kell adni, mint a férfiaknak. Így a többgyermekes anyuka is bármit elérhet, amit csak szeretne.