A Bumm hírportál az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltjét, Kardos Attilát kérdezte a leszakadó térségekről és a romák helyzetéről.

MEGOSZTÁS

Kardos Attila, a Roma Kezdeményezés Nyitra Megyei elöljárója, az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltje

Mennyire tartják hatékonynak az eddig EU-s vagy állami forrásból megvalósult ún. “roma projekteket”, illetve leszakadó közösségek vagy térségek felzárkóztatását célzó fejlesztési programokat?

Ezt mindenképpen kétfelé kell választani: Vannak a programok, elképzelések és a hozzájuk tartozó anyagi forrássok. Bár próbálnak a megvalósításhoz hozzáértő embereket találni, mégis úgy tűnik, mintha nem történne semmilyen előrelépés. Sokkal jobban be kellene vonni a döntéshozatalba azokat a roma civil szervezeteket, amelyek a romák közt, velük együtt élnek, így sokkal pontosabb rálátással rendelkeznek a valós problémákra. A programok tehát nem rosszak, viszont a döntéshozatal eléggé centralizáltan folyik, így nem mindig a kívánt hatást érik el.

Mennyire elégedettek Peter Pollák romaügyi kormánybiztos munkájával?

A fenti kérdésben már részben megválaszoltam, hiszen a kormánybiztos úrra is igaz, hogy az elképzelések, tervek jók, csak realizálni nehéz. Ez nem annyira az ő hibája, hanem a törvényé, amely alig ad szerepet a roma szervezeteknek a döntéshozatalban.

Hogyan lehetne megállítani a fejlődés szempontjából egyes településrészek, települések, kistérségek, járások leszakadását és a fenntartható fejlődés útjára állítani azokat?

A gyors és hatékony beavatkozás a felnőttképzés, vagy átképzés olyan szakmákra, amelyekre van kereslet a munkaerőpiacon. Olyan vállalkozások, termelés előnybe helyezése, esetleg pozitív diszkriminációja, amelybe az alacsonyan képzett, vagy éppen még képzetlen embereket is azonnal, vagy a lehető legrövidebb időn belül be lehet vonni. Gondolok itt a mezőgazdasági termelésre, fakitermelésre, esetleg építőipari tevékenységre. Ez az ami gyors helyzetjavítást eredményezhet. Hosszú távú, fenntartható fejlődést természetesen az oktatás – óvodától az egyetemig – jelent.

Milyen eszközökkel, intézkedésekkel lehetne javítani a Szlovákiában élő roma közösség és tagjainak helyzetén?

Általánosságban fogalmazva az integráció jelenti a megoldást. Integráció a saját nyelv, a kultúra teljes körű megtartása és támogatása mellett. Emellett egy olyan oktatási rendszer kiépítése, amely figyelembe veszi a roma lakosság kulturális sajátosságait. Pécsett kiváló eredményekkel működik a Gandhi Gimnázium, amely nem egy szegregált intézmény, de mégis többségében cigány fiatalok járnak oda, mert közelebb érzik magukhoz. Sajátos, mégis alkalmas a társadalmi integrációra. Krivánsky Miklós, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség külügyekért felelős alelnöke több nemzetközi fórumon is javasolta egy közép-európai roma egyetemi központ létrehozását, kassai székhellyel. Ez hasonlóan a Gandhi Gimnáziumhoz, nem egy szegregált intézmény lenne, csak a roma kulturális sajátosságok kiemelésével vonzóbbá tenné a tanulást a roma fiatalok számára.

Mely gondokat kellene a leggyorsabban orvosolni?

Erre nagyon röviden lehet válaszolni. Bár a romák problémája nem szociális jellegű kellene hogy legyen – hanem etnikai jellegű, mint a többi itt élő kisebbségé – mégis elsősorban szociális kérdésként merül fel. Az emberhez méltatlan telepek felszámolása, a gyors felnőttképzés, és a szigorúan megkövetelt iskola látogatottság a gyermekek részére. Ez az, ami kiemelné őket a nyomorból, és ha lassan is, de elindulhatnának a normális élet felé.

Miben különböznek a magyar és nem magyar anyanyelvű romák gondjai?

Nyilván az identitástudatból fakadóan vannak különbségek. Azok a roma csoportok, amelyek nem beszélik a roma nyelvet, magyar, vagy szlovák identitással rendelkeznek. A népszámlálások alkalmával, ha nemzetiségként a romát jelölik is meg, a tudatban és a hovatartozás kérdésében pl. a magyar nyelvterületen élők magyarnak érzik magukat. Ennek megfelelően magyar oktatási intézményekbe járatják a gyermekeiket, ragaszkodnak a magyar kulturális értékekhez, a magyart tartják anyanyelvüknek. Ebből kifolyólag – szlovák társaikkal szemben – problémáikat leginkább a fent említett kötődésből adódó különbségek jelzik.

Az Önök választási listáján kik képviselik a Dél-Szlovákiában élő, magyarul beszélő roma közösséget?

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben ketten indulunk az idei parlamenti választáson: Munka Mária, és jómagam. Munka Mária nagyon sokat dolgozott a cigánymisszió területén, ahol a történelmi egyházak segítségével igyekezett elérni főként a fiatalabb nemzedéket. A romák legnagyobb része valamelyik keresztény felekezethez tartozónak vallja magát, és a vallásosság nagy szerepet játszik a kultúránkban. Az MKDSZ-ben, mint keresztény pártban megtaláltuk ezt az értékrendet is, így hát indokolt, hogy egy olyan aktivista is legyen a listán, aki behatóan, gyakorlatból ismeri ezt a területet. Ami engem illet, több roma szervezet megbízásából lettem a Nyitra Megyei Roma Kezdeményezés elöljárója. A megyében nagyjából ötvenezer roma állampolgár él, természetesen vegyes ajkúak és anyanyelvűek. Én ugyanúgy eljárok a nyitrai, nagytapolcsányi szlovák régiókba, mint Komárom, vagy Érsekújvár környékére.

Miért van szükségük a magyar romáknak saját képviseletre a parlamentben?

Azért, mert mi amellett, hogy büszkén valljuk roma gyökereinket, a magyar nemzet részének érezzük magunkat. Ugyanúgy fontosak az iskolák, a nyelvhasználati jogok, a magyarlakta régiók infrastrukturális fejlesztése. Az MKDSZ listáján a 8. helyen indulok, ami azt jelenti, hogy nem csupán kapaldísznek akarnak használni, hogy becsalogassam a romák szavazatait, hanem komolyan veszik az általunk felvetett problémákat. A legtöbb párt eldug valahová valakit az 50-ik és 100-ik hely közé, és ha romák közé megy kampányolni, vagy így újságírói kérdésre kell válaszolni, akkor felmutatja, hogy nekik is van ,,saját” roma képviselőjelöltjük. Úgy gondolom, hogy az a párt, amelyiknek a listáján legalább az első 20 helyen nincs a roma szervezeteknek jelöltje, az csak kampánycélokra használ bennünket, mert soha nem lesz senki a parlamentben, aki ügyünket felkarolja. Ez megalázó a közösségünkre nézve, és sajnálom,hogy visszaélnek ezzel az igen súlyos problémával, ami már most sem csak a mi gondunk, hanem össztársadalmi probléma. És ha nem születik megnyugtató megoldás, ezt mindinkább megérzi majd az egész társadalom is. Mi tehát a valós megoldásokat keressük, azoknak a bevonásával, akiket közvetlenül érint.

bumm.sk