BUMM-ANKÉT

Parlamenti választások előtti ankét-sorozatunk legfrissebb epizódja Szlovákia gazdasági gondjainak megoldási lehetőségeibe enged bepillantást.  Az MKDSZ részéről Ing. Vicena Melinda közgazdászmérnök, a Híd soraiból pedig Ivan Švejna alelnök adott választ a kérdéseinkre. Mivel az MKP már az első körben elutasította az együttműködést a parlamenti választásokon való részvételre buzdító ankét-sorozatunkban, az ő nem létező válaszuk közlése most is elmarad. Az ő véleményüket ezúttal szívből jövő zenei produkciókkal helyettesítettük…

Szlovákia államadósságának mértéke 2008 óta csaknem a kétszeresére növekedett. Az eladósodásnak köszönhetően az ország minden egyes lakosára 7,4 ezer eurós tartozás jut. Milyen módon szabnának gátat ennek a folyamatnak?

Európai Unió- méretű probléma van jelen, a tagországok folyamatosan többet költenek, mint amit fedezni tudna a bevételük. Szlovákiában aktuálisan hatalmas gondot okoz például az állatállomány rohamos csökkenése. Az, hogy nincs kereslet a hazai állattenyésztők kínálatára, nem meglepő, hisz a húsfeldolgozók a hazai gazdák által kínált árak töredékéért tudják felvásárolni a húst egyes európai, vagy más országokból. Ezért is rendkívül fontos a hazai termelők, tenyésztők támogatása, amellyel az ország termelését növelni tudjuk, ezáltal természetesen növekszik a bruttó hazai termék (GDP) is. Az állam bevételének alapvető fontos forrásai a különféle adók, melyeket feltétlenül tovább kell gondolni és még több osztályba sorolni. Gondolok itt többek között az ún. luxus-adóra bizonyos termékek esetében, melyet nem csak egyes autótípusokra kell bevezetni, hanem olyan termékekre is, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak egyes természeti források kimerítéséhez. Az adók- és járulékok csökkentésének lehetőségét nagy mértékben akadályozza a gazdasági élet minden területén jelen lévő korrupció, amely a nemzeti jövedelem nem kis részét folyatja el magánkézbe, és ezáltal kivonja közvagyonból. A korrupció elleni hatékony fellépés hozzájárul a gazdasági növekedéshez.

Országunk Európa egyik legnagyobb autóipari összeszerelő üzemévé változott, ahova már külföldről kell becsalogatni a szakképzett munkaerőt. Ráadásul a kormány a hazai kis- és középvállalkozások helyett ezeknek a külföldi tulajdonban lévő autógyáraknak adja az állami támogatásokat és adókedvezményeket. Hova vezet ez a támogatáspolitika?

A három már meglévő szlovákiai autógyár, a pozsonyi Volkswagen, a zsolnai Kia és a nagyszombati Citroën. A Jaguar Land Rover új szlovákiai gyára a tervek szerint idén kezdi meg a termelést Nyitrán. 2015-ben a szlovák autóipar közvetlenül 80 ezer embert foglalkoztatott, közvetve több mint 200 ezer embernek adott munkát. Az autóipari ágazat termelése a szlovák GDP több mint 12 százalékát, a szlovák ipar teljesítményének pedig 44 százalékát adta. Magában véve a külföldi cégek támogatása nem lenne baj, ha nem érintené hátrányosan a hazai ipart, főleg a kis- és középvállakozói réteget. Azt is el kell ismerni, hogy az autógyárak megtelepedése rövid távon enyhít a munkanélküliség problematikáján, ami sok család megélhetését biztosítja. A baj azzal van, hogy ezekben az esetekben nincs hosszútávú, vagy ha úgy tetszik fenntartható fejlődés, hiszen nem ritka, hogy egy nagyvállalat az adókedvezmény megszűnése után egyszerűen más országba költözik, újra kihasználva az ott kapott támogatásokat és kedvezményeket. Ez az egyoldalú támogatáspoltika oda vezethet, hogy a meggyengülő kis-és középvállakozói réteg tovább gyengül, és tíz-húsz év múlva még jobban ki leszünk szolgáltatva a nagyvállalatok érdekeinek. Összegezve: a mostani szűk gazdasági mozgástér tovább szűkül, és teljesen elveszítjük az önálló gazdasági termelés lehetőségét.

Egyre fogynak – főleg vidéken – a szakképzett emberek, akik a jól fizetett munkahelyek reményében családostul a fővárosba vagy külföldre migrálnak, míg a vidéki térségek egyre jobban leszakadnak. Hogyan lehetne gátat szabni ennek a folyamatnak?

A szakemberek elvándorlása egyenes következménye a vidéki ipar leépítésének. A bezárt cukorgyárak, húsfeldolgozó üzemek, vagy konkrétan a komáromi hajógyár felszámolása rengeteg jól képzett szakembert dobott az utcára. A vidéki ipar elválaszthatatlan a mezőgazdaság fejlődésétől, hiszen a fent felsorolt ágazatok többsége szervesen kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A szakember képzés is elveszítette a megbecsülését, hiszen szinte presztízsszámba megy, hogy mindenkinek legyen legalább egy, ,”valamilyen” diplomája. Egyszerre kell tehát újra talpra állítani a mezőgazdaságot, a mezőgazdasági feldolgozóipart, és a hozzá kapcsolódó szakképzést. Ehhez az is szükséges, hogy a jó szakembert anyagilag is megbecsüljék, hogy legyen kedve szakmát tanulni, és itthon dolgozni. A kisipar támogatása szintén magával hozná a vidék felzárkózását és a szakemberigényt.

A most leköszönő kormány az elmúlt években egyre növelte a kis-és középvállalkozások adó- és járulékterheit. Ennek köszönhető például, hogy néhány év alatt több mint 200 ezer egyéni vállalkozó adta vissza a vállalkozói engedélyét. Hogyan változtatnák meg Önök ezt a folyamatot?

A nem megfelelő adózási rendszer sajnos, nem csak országunk problémája. A vállalkozói törvény több száz tevékenységet foglal magába, ebből kifolyólag, illetve a gazdaságban fontos szerepet játszó tevékenységek, termékek, szolgáltatásokból kiindulva az adóterheket meghatározó adókulcsoknak is sokkal részletesebb kidolgozásban kellene megjelenni. Tehát egy gabonát termelő gazdát, ahogy egy péket, cukrászt teljesen más adózási rendszer kellene hogy illesse, mint például egy reklámlapokat, vagy műanyag csomagolóanyagot gyártó vállalkozót. Azon felül problémát jelent egy-egy ipari tevékenységnél, hogy nem akar, vagy nem tud elég pénzt fordítani a környezetkímélő beruházásokra, ami nem egy esetben tett tönkre pl. egy rekreációs területet, ami munkahelyvesztéssel, adó- és egyéb bevétel kieséssel járt. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a kis- és középvállalkozások középpontba helyezése az ország gazdaságának alapja. Fontosak a különféle vállalkozói támogatások, de ugyanúgy a gazdasági körforgás alapjainak propagálása a lakosok szemében, főként a fiatalok, diákok tudatában. A hazai termékek, a lokális termelés, a szezonális élelmiszer fogyasztása mind elengedhetetlen, hogy bekerüljön a fiatalok tudatába. Meg kell, hogy tanulják, ha a szupermarketben a lengyel, a kínai és más országból érkező húst, vajat, tojást veszik meg, azzal hozzájárulnak, hogy még kevesebb legyen a majdani havi bérük, ugyanis azzal nem a saját hanem más országok gazdaságát támogatják, ezáltal ha kevesebb jut az államkasszába, kevesebb jön a számlánkra is.

Robert Fico kormányai az elmúlt évek alatt alaposan beletenyereltek „csiki-csuki“ játékukkal a szlovákiai nyugdíjrendszer stabilizálását szolgáló második és harmadik nyugdíjpillérbe. Hogyan lehet rendbe tenni ezt a destabilizált struktúrát úgy, hogy azok se járjanak pórul, akik kiléptek belőle, vagy be sem léptek oda, illetve azok is elégedettek legyenek, akik ragaszkodtak hozzá?

A Smer-kormány egyik látványos kudarca a nyugdíjrendszer. Minden demagógia ellenére sem sikerült meggyőzniük a nyugdíjasokat a második és harmadik pillér biztonságáról, ezért százezres nagyságrendben léptek ki az emberek. Nem csoda, hiszen éppen a tavaly elfogadott szociális csomag következtében – amelyet a köztársasági elnök vétója után újra megszavaztak – a második pillérben lévő alacsonyabb fizetéssel rendelkező embereknek kevesebb pénz jár, mint azoknak, akik nem voltak benne. A nyugdíj összegének megállapításánál ráadásul nem veszik figyelembe a magánnyugdíjpénztárakban meglévő spórolást. A megoldás a következő lehet: mindenekelőtt vissza kellene adni azt a 400 milliót eurót, amit kivettek a 2. pillérből. Ha a mai helyzet nem változik az átlagnyugdíj 20-30 év múlva 220 euró körül fog mozogni, ez egyszerűen nem fenntartható. A stabil állami nyugdíjrendszer mellett lehetne egy másik lehetőség, ahol a munkavállalók maguk is takaríthatnának meg pénzt, illetve olyan rendszert kellene ebben létrehozni, hogy a munkáltatónak is érdeke legyen hozzájárulni. Például adókedvezménnyel. Az adóterhek és járulékok már így is túlságosan magasak, ezek emelése katasztrofális következményekkel járna.Támogatjuk azon pénzügyi szakemberek véleményét, hogy már a középiskolákban be kellene vezetni egy reális, a mindennapi élethez szükséges pénzügyi képzést.

Déli szomszédunk, Magyarország kormánya a nyugati országok trendjével ellentétben elkötelezte magát a paksi atomerőmű bővítése mellett, sőt, a V4-es országok élén éppen elnöklő Csehország is ezt az irányvonalat látszik követi. Önök milyen energia-gazdálkodási stratégiában gondolkodnak Szlovákia jövőjét illetően?

Az atomenergiához az elmúlt évtizedekben a keleti blokk országai főként két okból ragaszkodtak: a hidegháború éveiben fontos volt kifelé is mutatni, hogy rendelkeznek elegendő alapanyaggal és a megfelelő technológiával, tehát versenyképesek a nyugati országokkal. A másik, legalább ennyire fontos ok, hogy viszonylag olcsó. Legalábbis ami az energia előállítását illeti. Keveset beszéltek róla, hogy a beruházási költségek rendkívül magasak és a visszamaradt radioaktív hulladék rendkívül veszélyes, hiszen száz évnél tovább is sugározhat. Hatalmas összegeket emészt fel ezeknek a hulladéktárolóknak az őrzése is. A csernobili katasztrófa óta azt is tudjuk, hogy az elégtelen biztonsági intézkedéseknek a lakosságra, a környezetre nézve rendkívül káros következményei lehetnek. Magyarország esetében úgy tűnik, hogy a paksi beruházásban nem annyira az energiagazdálkodás kérdése játszik szerepet, hanem sokkal inkább politikai szempontok érvényesülnek. Az orosz beruházásra gondolok. Mindezek tükrében mi előnyben részesítjük az olcsóbb, a környezetre és emberi kultúrára veszélytelen energiagazdálkodást. Gondolunk a megújuló energiaforrásokra, a szélerőművekre, a napkollektorokra, a biomassza és a geotermikus energia felhasználásra. Itt plusz előny, hogy ez fellendíthet egy-egy vidéki termelői ágazatot is, például a biomassza felhasználása a mezőgazdasági termelésből is meríthet.

forrás: bumm.sk