A Bumm hírportál a közlekedésről és régiófejlesztésről kérdezte az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltjét, Bartók László mérnököt

MEGOSZTÁS

– Északon autópályák, délen befejezetlen gyorsforgalmi út, északon elektrifikált vasútvonal és háromszor annyi Pozsony-Kassa vonalon közlekedő vonatpár (ufó), mint délen – a két vonalon közlekedő személyvonatok által nyújtott kényelem összehasonlításáról már nem is beszélve… Hogyan akarnak változtatni ezen a helyzeten?

Az elmúlt 25 évben sok elhibázott ,megalapozatlan gazdaságpolitikai döntés született, függetlenül attól, hogy volt- e magyar párt a parlamentben, a kormányban vagy sem.Ezek olyan helyzetet teremtettek, amit rövid távon helyrehozni lehetetlen. Éppen ezért minél gyorsabban neki kell fogni, hogy a pozitív változás mielőbb beindulhasson. Ám hogy valami enyhülés gyorsabban is érezhető legyen, a választási programunkban nagyobb hangsúlyt fektettünk olyan megoldásokra amelyek a helyi erőforrásokra épülnek, és csökentik a napi utazás szükségességét. Emellett szükség van a saját ugyeink intézését saját kezünkbe venni. Rajtunk is múlik, tudjuk e a szubszidiaritás alapelvét céljaink elérésének szolgálatába álítani.

– A Csallóközben – Pozsony és Komárom között – XXI. századi szintre emelkedett a vasúti személyszállítás, a Bodrogközben és az Ung-vidéken élők viszont panaszkodnak, hogy nincsenek kellően összehangolva a vasúti- és autóbuszjáratok, s megszűnt a személyszállítás a Nagykapos felé vezető szárnyvonalon, pedig a munka után utazni kell, főleg, ha helyben csak a falu polgármesterének van fizetett állása… Mivel tudják biztatni az ország délkeleti csücskében élő embereket?

Sajnálatos hogy a mindenkori szlovák kormány az ország délkeleti, de főként Közép-Szlovákia déli részét provinciaként kezelte az elmúlt 25 évben. A régiós különbségek nem hogy csökkentek volna, de inkább nőttek. A megoldás egyik része a régiós összefogásban rejlik és a helyi erőforrások sokkal nagyobb mértékű kihasználásában. Szlovákia élelmiszer önellátása ma már 50 százalék alatt van. Hasonló a helyzet az energiahordozók terén is. Csak ebben két tételben több milárd euró forrás van évente. Ezért az MKDSZ a mezőgazdaságot startégiai ágazatként kezeli. A munkahelyteremtés tekintetében óriási lehetőségek rejlenek a mezőgazdaságban és a feldolgozásban. A következő kormánytól joggal várjuk el a multik támogatása, a rendszertelenség megváltoztatását, a hazai kis- és közép válalkozások támogatását ami elősegítheti a helyi válalkozásások fellendülését.

– Hiányoznak a szlovák-magyar határszakaszon a határon átmenő rendszeres autóbuszjáratok, pedig ez is hozzájárulhatna a munkaerőpiac és a turizmus élénkítéséhez. Működtetésük azonban állami támogatás nélkül szinte elképzelhetetlen. Helyette viszont ingyen vonatozhatnak a gyermekek és a fiatalok – már ahol van vonatjárat… Mi erről az Önök véleménye?

Az ingyen jegy is csak a választási kampány egy része. Emellet tudjuk hogy az emberek nagy része több okból sem tudják kihasználni. A szlovák- magyar határokon átjáró autóbuszjáratokra mindenképpen szükség lenne, hiszen ahol már van-például Nagymegyer és Győr között- ott nagyon népszerű és megkönnyíti az átjárást az egyik régióból a másikba. Bár ma már mindenkinek van gépkocsija, de az idősebb genereáció nem szívesen ül a volán mőgé, és csak a családtagokkal, vagy barátokkal, ismerősökkel jut el a határ túlodalán lévő kulturális, egyházi eseményre, vásárra. Nem beszélve a környezetkímélésről, ami a tömegközlekedési eszközök használatával nagy mértékben elősegíthető.

– A legtöbb párt stratégiájában szerepel a régiók fejlesztését segítő szakmai szervezetek hálózatának támogatása. Mennyire elégedettek Önök a régiófejlesztési ügynökségek (RRA), valamint a regionális tanácsadói és információs központok (RPIC) tevékenységének finanszírozásával, a működésükkel, valamint a köztük lévő együttműködéssel? Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a munkájukat?

A régiófejlesztési ügynökségek (RRA) a minisztériumok kihelyezett fizetett irodái. Nem sok közük van a helyi régiófejlesztéshez. Vannak ügynökségek akik foglalkoznak valós régiófejlesztéssel, de abban az esetben a környékbeli falvak, válalkozók fizetik őket. Hasonló a helyzet az RPIC –ekkel is. Ha már vannak közpénzekből fizetet állami hivatalok és hivatalnokok, ezek segíthetnék a szakmai, pénzügyi tanácsadásal a helyi kis-és középvállakozókat, szakmai napokat, előadásokat szervezhetnének. Véleményünk szerint magasabb szintre kell emelni az önredelkezést, önkormányzást. Ezért képzetebb önkormányzati hivatalnokokra , felkészültebb választott képviselőkre, polgármesterekre van szüksége nem csak a déli régióknak.

– Milyen konkrét lépéseket akarnak tenni a leszakadt térségek felzárkóztatásáért? Hogyan akarják erősíteni a pályázatok felhasználásának a potenciálját ezekben a gyengébb humánerőforrással és pénzügyi tőkével rendelkező térségekben?
Vissza kell állítani Szlovákia élelmiszer önellátását.

A mezőgazdasági feldolgozóiparra építve munkahelyeket is teremthetünk, és egyszerre támogathatjuk a növénytermesztést, mezőgazdaságot és az állattenyésztést. A feleslegesen szigorú EU-s jogszabályok helyett- például a csirketartás, tojástermelés esetében, amit csak a multik védelmében találtak ki- egy normális, a kis tőkével rendelkező termelő számára is megfizethető rendszert kell megalkotni. Ma Szlovákia déli részén- ahol egyúttal a magyarság nagy része él, alig van, nincs is olyan terület, ahol a mezőgazdaság valamelyik ágazatából ne lehetne megélni emberközeli piaci-és jogszabályozás mellett. Van tehát mit tennünk az uniós poltika területén is.Ha ez beindulna, párhuzamosan el kell indíttani a megfelő szintű szakemberképzést, ami a vidéki iskilahálózatot is fellendíti.

forrás: bumm.sk