A Bumm hírportál az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltjét, Ing. Drapák Károlyt kérdezte.

MEGOSZTÁS

1. Mit tartanak Önök fontosabbnak: az ipari, illetve iparszerű mezőgazdaságot vagy pedig a tartósan fenntartható gazdalkodást?

Természetesen a tartósan fennatarható gazdálkodást. Sajnos, Szlovákiában az állattenyésztés tovább hanyatlik. Az újonann kialakított földbirtokokon az elsődleges szempont a nyereség elérése. Ehhez nagymértékben hozzájárul a vegyipar is a művileg gyártott vegyszerekkkel és tápanyagokkal, figyelmen kívül hagyva a termőföld állagmegőrzésésének hatékonyságát. Természetesen, sokkal bonyolultabb lenne a helyzet, ha állatokat is kellene tartani és takarmányt is meg kellene termelni és az így keletkezett szerves trágyával is csak gond lenne, de hosszútávon mindenképpen megéri. Ha azt akarjuk, hogy az ipari termelést felváltsa a tartósan fenntartható gazdálkodás, akkor újra kell gondolni az állattenyésztést és vissza kell állítani az ezer év alatt kialakult területek hasznosítását, hogy helyet kapjon a szántóföld mellet a rét, a kaszáló, a legelő és az erdő is. Erre aztán ráépülhet szükség szerint a feldolgozóipar, amely számos munkahelyet teremthet.

2. A vízgazdáslkodás szempontjából Önök szerint mi az előnyösebb: az árvízvédelmi gátak megerősítése és szintjük emelése valamint a leszűkített árterekhez való ragaszkodás vagypedig olyan módszerek alkalmazása amelyek megtartják a vizet a tájban?

A kiszámíthatatlana időjárás egyre nagyobb árvizeket és szárazságokat okoz. Fel kell készülni a minél nagyobb területek öntözésére – tehát a vizek megtartására, a megfelelő árterek és víztározók kialakítására, mert a gátak emelése nem oldja meg a problémát. Az első lépés a meglévő vízutak karbantartása, a medrek tisztítása, mélyítése. Emellett lényeges az árterekről történő vízelvezető csatornák kiépítése, amelyek nagy kapacitású víztárolókba vezetik a vizet. A jövőbeli vízgazdálkodási beruházásoknál ezeket a szempontokat kell elsősorban figyelembe venni.

3. Már az előző ankét válaszaiban is szóba került a faluhelyen történő háztáji gazdálkodás újjáélesztése. Az Önök elképzelése szerint kik vagy milyen szervezetek képesek újra megtanítani az embereket és hogyan akarják ösztönözni erre a vidék lakosságát?

A háztáji gazdálkodás a magyarlakta vidékeken nem csak, hogy nem idegen, hanem évezredes hagyománya van. A dolog végtelenül egyszerű. Az államnak kell megteremteni annak a feltételeit, hogy eladható legyen a háztájiban megtermelt áru. Ez már nálunk egyszer működött. A kertek megvannak, a dolgos kezek is és a jó példák fellelhetők Lengyelországban, Magyarországon és a környező országokban is. Fontos lenne végre érvényesíteni az oda-vissza politikát a kereskedelemben. Mi lenne, ha mi csak annyi külföldi terméket tennénk az üzleteink polcaira, mint amennyi Szlovákiában előállított termék kerül külföldön a polcokra? Nem lehet mindent a szabad versenyre és a szabad kereskedelemre fogni. A magyar történelemben a Hangya Szövetkezetek példája is segíthetne e problémák megoldásában. Rendkívül fontos a kistermelői piachálózat kialakítása. Így juthat el az áru közvetlenül a termelőtől a vásárlóhoz, kiiktatva a drágaságot okozó kereskedőket.

4. A kormány tavaly meghirdette az alapiskolások számára az úgynevezett természeti iskolákban történő egy – kettő hetes környezeti nevelési programokon való részvétel támogatását. Csakhogy Szlovákiában nincsenek olyan environmentális nevelési központok mint Lengyelországban vagy Magyarországon. Milyen elképzeléseik vannak, hogyan lehetne orvosolni ezt a problémát?

A kérdésben benne van a válasz. Az alapiskolákban újra kellene gondolni a konyhakerti foglalkozások lehetőségét. A gyerekek az
ilyen kertekben megtanulhatnák a konyhakerti növények termesztésének a gyakorlatát. Az állattenyésztés leépítésével megjelentek az állatsimogatók, amelyek közelebb hozzák ugyan a gyermekeket az állatvilághoz, de a háztáji állatartást nem helyettesítik. Jó lenne ezt elkerülni a növénytermesztéssel kapcsolatban. Természetesen mindent nem lehet behozni az osztályokba és a kertekbe, ezért szükség van az enviroparkokra, a tanösvényekre és az erre épülő természetiskolai táborok gyakorlati megvalósítására.

5. Hogyan akarják hatékonyabbá és átláthatóbbá tenni az állami erdőgazdálkodási vállalatok gazdálkodását – működését?

Elsősorban az idevonatkozó törvények betartását és azok ellenőrzését kell a gyakorlatban hatékonyabbá tenni. Ezen a területen uralkodó káosz és botrányok következtében a nálunk kitermelt fából készült fűrészelt árut küldföldön érdemes megvenni, mert ott olcsóbb. Nem csak a gazdálkodást kell hatékonyabbá tenni hanem az erdeink védelmét is, mint ahogy ezt teszik a nyugati államok.

6. Milyen esélyt látnak arra, hogy valaha is olyan mértékű mezőgazdasági támogatásban részesüljenek a gazdálkodóink, mint amilyet a nyugat – európai farmerek kapnak?

Erre jelenleg nem sok esélyt, látok, mert az EU-ban egyre több a bizonytalanság és a különutas politikai útkeresés- lásd a mostani angol fejleményeket. Az a remény, hogy egy idő után felzárkózunk, jelenleg utópia, mert a sebességkülönbség csak növeli a távolságot. A jelenegi helyzet csak a fejlett európai államoknak jó. Ami ma történik az nem más, mint az újkori gyarmatosítás,ahol az emberek többsége éhbérért dolgozik, az általuk épített gyárakban . Ebben a kérdésben szkeptikus vagyok.

Ing. Drapák Károly, az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltje