A Bumm hírportál a kisebbségi jogokról, nyelvhasználatról, valamint az önigazgatási elképzeléseiről kérdezte B. Nagy Ajnácskát, az MKDSZ parlamenti képviselőjelöltjét.

MEGOSZTÁS

Milyen célkitűzései vannak az Önök pártjának a Beneši-dekrétumokkal, s Robert Fico és kormánya kettős állampolgárságot ellehetetlenítő – jogfosztó – törvényével kapcsolatban ?

A Benes-dekrétumok jogtalansága és az ebből eredő hátrányos megkülönböztetés mind a mai napig sújtja a szlovákiai magyarságot. Elvi meggyőződésünk, hogy a dekrétumok és hatásainak felszámolása elengedhetetlen a békés együttélés és a társadalmi egyensúly fenntartása szempontjából. Az Európai Unióban folyamatosan próbálkozunk vele, hogy napirendre kerüljön a kérdés, de nagyon sokan – sok esetben itthoni magyarok – akadályoznak bennünket ebben. Több ezer panaszlevél van jogvédők birtokában, amelyek alapján az akkori vagyonelkobzások ügyében végre igazságot kell szolgáltatni. Ha azonban erre nem lesz meg az egységes szlovákiai magyar politikai akarat, akkor nem fogunk tudni előbbre lépni.
Sajnálatos tény, hogy a szlovák parlament 2007-ben, már mint EU-tag, megerősítette a Benes dekrétumok érvényességét. A kollektív bűnösség elvének fenntartásával és az elkobzott magyar javak nem visszaadásával alapvető EU-jogokat is sért, ami sürgős és átfogó orvoslást igényel! Az MKDSZ ezt a 2005. április 5-én Komáromban aláírt nyilatkozat alapján igyekszik megvalósítani.

A kettős állampolgárságot ellehetetlenítő törvénnyel egyébként a szlovák kormány saját szlovák nemzetiségű polgárait is sújtotta. Azt gondolom, hogy ebben az esetben sem kommunikációs trükkökre, hanem határozott tárgyalásokra van szükség. Az elmúlt négy évben bár látványosan javult a magyar és a szlovák kormány közötti kapcsolat, látni kell azonban, hogy ezt elsősorban a külpolitikai érdekek diktálják, mintsem a szlovákiai magyarság helyzete javulásának következménye. A számos hivatalaos találkozókon (a parlamentben, az MKP székházban) a magyar kormány képviselői minden alkalommal hangsúlyozták, hogy a szlovák-magyar kapcsolatokban nincsenek vitás kérdések. Az MKDSZ szerint pedig vannak, itt van mindjárt a kettős állampolgáráság kérdése, Malina Hedvig ügye, a Benesi dekrétumok által meghurcoltak kárpótlása, a nyelvhasználati jogok, a kultúra finanszírozásának kérdése, az oktatásügyi törvény módosítása, hogy csak néhányat említsek.
Miként képzeli el a szlovákiai magyar (kisebbségi) közösségi kultúra támogatását? Hogyan lehetne összhangba hozni a Magyarországról érkezett támogatásokkal?

A jelenlegi kulturális támogatási rendszer reformra szorul. Egyrészt kevés benne a pénz és nem átlátható, még kevésbé arányos a források elosztása. Másrészt ebben a rendszerben a nemzetiségi kultúra kiszolgáltatott a mindenkori szlovák kormány politikájának. Az MKDSZ ezért a kulturális autonómiát támogatja, melyben megvalósulhat a magyar kultúra a kormányoktól és a pártpolitikától való függetlensége. A magyar kultúra intézményrendszerének fenntartását, finanszírozását és a támogatási döntéshozatali mechanizmusok átláthatóságát egy politikától mentes szakmai szervezet, kulturális autonómia tanács irányítaná. Ami a magyarországi kulturális támogatásokat illeti, ebben az esetben is az átláthatóság és a pártatlan elosztás az elsődleges szempont.
Nincs rendben, hogy pártszimpátia alapján, egy pártelnök döntése szerint kategorizálják a stratégiai fontosságú intézményeket és szervezetetket, s kiválasztás alapján pályáztatás nélkül több százmillió forint érkezik a Felvidékre. Nem hiszem, hogy nemzetstratégiai célt szolgálna egy kemping megvásárlása, vagy egy hírportál működési költségének térítése. Ebben az esetben is a szakmára kell bízni, hogy melyek például a kiemelten fontos intézményeink, szervezeteink, ahol a nemzetrészt szolgálja a támogatás.

Önök szerint milyen szerepük/helyük van a szlovákiai magyar közösség kulturális életében a megyei fenntartású közművelődési intézeteknek?

Az MKDSZ álláspontja szerint, a megyei fenntartású kulturális intézmények, mint a múzeumok, a könyvtárak a Jókai-és Thália Színház, a regionális művelődési központok megfelelő működése és finanszírozása nemzeti kulturális és közművelődési érdek. Ez lehet az az intézményi háttér, illetve alap amelyre ráépülhet a kulturális autonómia.

Milyen területeken, milyen módon képzelik el a szlovákiai magyarság önigazgatását?

Az MKDSZ álláspontja ezen a területen is világos és következetes. Az autonómiákra és benne a kulturális és oktatásügyi önállóságra számos és kiválló európai példák vannak. Ezen területek autonóm irányítását és szervezését kiemelten fontos fealdatunknak tekintjük. Emellett meg kívánjuk változtatni a jelenlegi megyerendszert, úgy hogy a déli régiókban létrehozandó új három megyében hangsúlyosabb legyen a kistérségi érdek és a magyar gazdasági, politikai akarat. Itt a belga föderális rendszert emelném ki, mint követendő példát, ahol még a kevesebb, mint 1%-ot kitevő német közösségnek is államalkotó nemzeti státusza van, ami a saját területén való hivatalos nyelvhasználattól kezdve a közigazgatás minden területét magába foglalja.

Milyen lépéseket tennének a kisebbségi nyelvhasználat feltételeinek biztosítására? Hogyan támogatnák a már létező jogok kihasználását?

Az MKDSZ támogatja és kezdeményezi egy olyan nyelvtörvény megalkotását, amely a magyar nyelvet a magyar nyelvterületen azonos státuszra emeli a szlovákkal, tehát második hivatalos nyelként kezeli és nem lehetőséget ad, de kötelezővé teszi a használatát. Az anyanyelvünk védelmét és nyelvhasználatunk területi bővítését a közigazgatásban egy nemzetiségek jogállását, jogbiztonságát garantáló törvényben látjuk megvalósíthatónak.

Milyen teret kapott az Önök stratégiájában a magyarul beszélő szlovákiai roma kisebbség és a szlovákiai magyarság sorsközösségének kérdése?

A magyarul beszélő, magyar tudatú cigány közösség és magyarság sorsközössége egyrész a kisebbségi létből, másrészt a közösen lakott régiók katasztrofális gazdasági és szociális helyzetéből adódik. Bizonyos szocializációs problémák megnehezítik a cigány-magyar együttélést és a politikai közös politikai fellépést. Az MKDSZ komolyan veszi ezt a kérdést. A cigányság ma párhuzamos társadalomban él. Meggyőződésünk, hogy ennek felszámolásában, a cigányság és a velük való együttélés problémáinak megoldásában, az integrációjuk felgyorsításában az oktatás-nevelésnak központi szerepet kell játszania. Minél magasabb ugyanis az iskolázott, a tanult réteg aránya, azza egyenes arányban javul az együttélés, a kölcsönös tisztelet, csökkennek a szociális és foglalkoztatottsági gondok.

forrás: bumm