Jogbiztonság, államigazgatás, rendőrség, hadsereg, bíróságok – A Bumm hírportál Sárközi Jánost, az MKDSZ alelnökét, parlamenti képviselőjelöltjét kérdezte.

MEGOSZTÁS

Mi, a szlovák nemzet, emlékezvén őseink politikai és kulturális hagyatékára, valamint a nemzeti létért és saját államiságért folytatott harcának sok száz éves tapasztalataira…“ – még mindig így kezdődik a Szlovák Köztársaság Alkotmányának preambuluma. Mi ezzel a teendő?
Ha úgy igazán elemezni kellene ezt a bekezdést, óhatatlanul a történelemnél, a történelmi szemléletnél, a válós történelemoktatás szükségességénel kötnénk ki. A 20. század folyamán kétszer alakult meg az önálló szlovák állam, és ebből igazán csak az 1993.január 1-vel kikiáltott Szlovák Köztársaság jött létre demokratikus úton. Az elsőt a demokratikus értékrendet valló szlovák társadalom inkább szeretné elfelejteni. Éppen ezért nem szerencsés, hogy a mai, polgári, európai értékrendet valló szlovák állam miért kezdi alkotmányát kirekesztéssel.Egy soknemzetiségű, több nép közös kultúráját, történelmét, történelmi fejlődését magában hordozó államnak figyelembe kellene venni azokat is, akikkel együtt eljutott az önállóságig, ami minden nemzetnek elvitathatatlan joga. A békés egymás mellett élés, a boldogabb közös jövő érdekében meg kell változtatni a preambulumot. Üzenet- és gesztus értékű lenne, ha a mai helyett a következőt olvashatnánk:,,Mi, Szlovákia polgárai…”

Milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az emberekbe visszatérjen a hit, hogy európai jogállamban élnek olyan ügyek után, mint Malina Hedvigé, a kassai rendőrőrsön meztelenül egymást ütlegelni kényszerített roma fiataloké (2009), a D2-es autópályán rendőrök által átlőtt karosszériájú autóban utazó diákoké (2013), vagy a szepsi romatelepen folytatott rendőri razzia kapcsán a belügyminiszter által kioktatott emberjogi ombudsmané (2014)?
Erre viszonylag egyszerű a válasz. A bíróságoknak, ügyészségeknek valóban teljesen függetleneknek kell lenniük. Éppen Malina Hedvig ügye volt az, amikor a demokratikus berendezkedésű államokban elképzelhetetlen módon maga a belügyminiszter avatkozott bele a jogszolgáltási folyamatba. A választás az emberek kezében van. Olyan politika mellett tegyék le a voksukat, amely tiszteletben tartja az említett szervek függetlenségét. Leginkább úgy lehet elérni, ha nem egypárti kormányok vannak, hanem többféle, többszínű az államvezetés. A többpárti kormányoknál mindig több az esély az ellenőrzésre, a politikai vadhajtások visszanyesegetésére. Nagyon fontos, hogy ne csak különboző nevű, hanem különboző értékrendet valló pártok alkossák a kormányt. Eltérő esetben a többpártiság sem garancia semmire, gondoljunk csak az előző Smer- HZDS- SNS kormányra, vagy a Fidesz-KDNP kormányra Magyarországon.

Hogyan változtatnák meg azt a gyakorlatot, aminek köszönhetően minden parlamenti választások után a hatalomra jutott pártok a minisztériumoktól egészen a járási szintekig saját pártkatonáikra cserélik az állami hivatalok vezető rétegét, akiket viszont a leköszönő politikai garnitúra nevezett ki oda négy évvel korábban?
Itt teljesen a szakmaiságra kell helyezni a hangsúlyt. Szerencsére vannak független szakmai szervezetek, akik tudják adni a saját szakembereiket, akiket ismernek és megbíznak bennük. Az egészségügy, mezőgazdaság, építőipar stb.rendelkezikf üggetlen szakmai szervezetekkel, amelyeket szükségszerűen ebbe be kell vonni. Ezáltal a minimálisra csökkenne annak az esélye is, hogy az illető hivatalokon keresztül lebonyolított pályázati és támogatási folyamatokban mindig azok részesüljenek előnyben, akik az éppenn hatalmon lévő politikai szubjektumhoz a legközelebb állnak.

Hogyan lehetne megakadályozni az éppen kormányon lévő politikai garnitúra túlzott visszaélését a rábízott hatalommal (ld. terrorellenes intézkedéscsomag, titkosszolgálatok működése, erőszakszervezetek, stb.)?
A lényeg ugyanaz, mint az állami hivataloknál. Többpárti és többszínű kormányra, erős ellenzékre van szükség. Erős jogállású civil szervezetekre, amelyek tudják hallatni a hangjukat, ha ilyesmi merül föl. A hatalom túlkapásait mindig tudták ellensúlyozni- ha akarták, és hajlandó voltak felvállani a küzdelmet- a történelmi egyházak is. A keresztény ideológia olyan erkölcsi értékeken alapul, amelyhez viszonyítva mindig rá lehet mutatni, hogy a hatalom nem sérti-e az emberek olyan alapvető jogait, mint a szabadsághoz, tisztességes bérhez, emberi méltósághoz stb.,való jog. Ma már az egyházak nem vállalnak közvetlen poltikai szerepet, ám tanácsadó, iránymutató jelleggel be kell vonni őket a közéletbe. Az egészségügyi dolgozók védelmében ma is megszólal például a katolikus egyház, és látjuk, hogy a társadalom jelentős része kimondottan jó néven veszi ezt a fajta odafigyelést.

(Regős Bendegúz után szabadon:) Miért etetjük és fizetjük azokat az alkotmánybírákat, akik nem vesznek részt az egyes alkotmánybírósági beadványokkal kapcsolatos döntéshozatalban?
Regős Bendegúz után szabadon azt mondom, hogy ki a manó tudja, miért etetjük és fizetjük őket? Komolyra fordítva szót, ez nagymértékben megkérdőjelezi az adott alkotmánybírák poltikai függetlenségét, ami az Alkotmánybíróság alapvető ismérvének kellene lennie. Az elfogadott törvények ugyanis mindenkire egyaránt vonatkoznak. Egy-egy aggályosnak ítélt beadvány megvizsgálása rendkívül fontos, hiszen ha rossz törvény lép érvénybe, milliók életét keserítheti meg. Végeredményben törvényben kellene szabályozni az alkotmánybírák részvételét a testület munkájában, és szankciókkal sújtani, aki indokolatlanul vonja ki magát nem is annyira a munka, mint a felelősség alól.

Tavaly ősszel a menekültekről szóltak a híradások egész Európában. Az EU sokáig kereste a választ, nemrég megerősítették a kvtórarendszer elfogadását. Mit tehet Szlovákia a menekült-probléma kezelésében és hogyan tudna hozzájárulni a megoldásához?
Jelenleg a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a legtöbb politikai párt igyekezett a maga hasznára fordítani ezt az egész Európát súlyos próbatétel elé állító jelenséget. Alig hallatszik a józanság szava, indulatok, hordószónoklatok, szavazatszerzési erőlködések kísérik. Mindenekelőtt meg kell akadályozni az ellenőrizetlen bevándorlást! Azt is tudjuk, hogy földrajzi helyzetünkből adódóan egyedül képtelenek vagyunk megbirkózni a menekültáradattal, hiszen ha Görögország és Olaszország nem lép megfelelően, mi már csak a határainkon felduzzadt tömegekkel találkozhatunk. Éppen ezért közös európai megoldás kell, a tagállamok összehangolt intézkedése. A kvótarendszer elfogadását viszont nem tartom szerencsésnek, mert az térségünk országainak ellenkezése dacára lett elfogadva. Ez pedig tovább késleltetheti a valódi megoldást. Mivel ez a kérdés sokkal inkább kulturális és etnikai problémát jelent, érdemes ebben is odafigyelni a történelmi egyházak hozzáálására. Azt hangsúlyozzák, hogy akkor leszünk igazán biztonságban, ha Európa visszatalál gyökereihez, ahhoz az értékrendhez, amely a mai arculatát és életét megformálta. Ez pedig nem más, mint a kereszténység!

Sárközi János, az MKDSZ alelnöke, parlamenti képviselőjelölt

forrás: bumm