Oktatásügyi vízió kontra oktatásügyi vízió

MEGOSZTÁS

A napokban Peter Plavčan oktatásügyi miniszter arról a vízióról beszélt, hogy nézne ki és hogy működne tíz év múlva a szlovákiai oktatásügy. Az elképzelés egyebek mellett javasolja a kötelező iskolalátogatás kötelező idejének 12 évre emelését. Tervezi az értékelés módosítását, vagyis a verbális és írásbeli értékelést helyezné előtérbe, továbbá bővítené a magántanulói rendszert, az otthontanulási lehetőségeket. Nagy kérdés, hogy színes falikárpit ez, amely eltakarni hivatott a megrepedt, salétromos falat, az elfakult öreg festést és a máló vakolatot, vagy valóban egy jövőbemutató, a folyamatos fejlődést, megújulást magában hordozó grandiózus terv vázlata. Az nem kérdés viszont, hogy a szlovákiai oktatásügy megérett a komoly és sok területen úgymint a fenntartói rendszerben, a hálózat félépítésében, a metodikában és a finanszírozásban a gyökeres reformokra. Vannak ugyan közös problémák és ebből van a több, mégis alapvetően másként látjuk az oktatásügy jövőjét mi, felvidéki magyarok és másként látják a jövőt a szlovákok.

Nem állíthatjuk, hogy az elmúlt hónapokban nem történt semmi, hiszen bár még csak kísérleti jelleggel, de idegen nyelvként oktatják a szlovákot, a kisiskolák – köztük 100 magyar intézmény, egyelőre megmenekültek a bezárástól, és ha nem is az elvárásaiknak megfelelően, de mégis emelkedett a tanárok fizetése.

Jelenleg nem látjuk a miniszter nagy reformvíziójában az egyházak nagyobb szerepvállalásának támogatását, valamint a nemzetiségi iskolarendszert magát. Mi lesz a magyar iskolahálózattal, az anyanyelvi képzés bővítésével, a magyar kerettantervekkel, a magyar szakmai szervezetek és testületek, az iskolatanácsok jogköreivel?

Az MKDSZ etnikai alapon szerveződő a szlovákiai magyar érdekeket képviselő pártként az oktatásügyre, mint stratégiai területre tekint. Szlovákiában is, mint a világ számos társadalmában mindenki, aki felelősséggel tervezi a jövőt és fejlődést az nemzeti prioritásként kezeli ezt a területet. És ebben a mondatban máris elérkeztünk a szlovákiai magyar és a szlovák oktatásügyi jövőkép alapvető különbségéhez. Nemzeti prioritásként kezelni és felelősséggel tervezni az oktatásügy jövőjét. E gondolat tartalmában már a rendszerváltás óta folyamatosan csap össze a szlovák nemzeti érdek, az egységes állameszme és a felvidéki magyar nemzeti érdek, az autonómia eszme. Egyik oldalon a központosított állami irányítás és felügyelet, másik oldalon a magyar oktatásügyi önigazgatás – az autonómia.

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség továbbra is szilárd meggyőződéssel kiáll a magyar és általában a szlovákiai kisebbségek oktatásügyi autonómiája mellett. Az anyanyelvi oktatást, a magyar iskolahálózat és benne a kisiskolák létbiztonságát és fejlődését, a tanárok és diákok, családjaik és magyarság ez irányú hosszú távú érdekeinek maradéktalan érvényesítését csak az oktatásügyi autonómia garantálja. Mi az MKDSZ-ben és a felvidéki magyarok kicsit máshogy szeretnénk látni a szlovákiai oktatásügyet tíz év múlva, mint a miniszter, de jó hír, hogy egy igazán európai országban és társadalomban a két vízió nem ellentétes egymással.

 

Ellentétes viszont egymással a felvidéki magyar nemzeti érdek a Fidesz-KDNP kormány nemzetpolitikájával. Továbbra is határozottan elutasítjuk azt a politikát, amely a nemzeti érdeket pártérdekké silányítja. Elutasítjuk és tiltakozunk az olyan magyar nemzetpolitika ellen, amely a magyar kormány külpolitikai érdekei oltárán, felvidéki szatelitpártja hangos tapsolása, és üdvrivalgása mellett vérezteti ki többek között oktatásügyi autonómiatörekvéseinket, amikor az Orbán-kormány tisztviselői, politikusai azt állítják Szlovákia és Magyarország között nincsenek vitás kérdések. Tudjuk jól, hogy több mint 150 ilyen vitás kérdés van és ha a tényekkel ellentétben ők azt állítják, hogy nincs, az egyrészt bizonyítéka a fenti állításnak, másrészt annak, hogy az Orbán-kormány nem támogatója a szlovákiai magyar törekvéseknek és nem feltétel nélküli szövetségese érdekvédelmi és érdekérvényesítési küzdelmeiben.

A felvidéki magyar oktatásügyet politikai játékszernek tekintették akkor is, amikor a 2016-os szlovákiai választási kampányban a magyar kormány a felvidéki magyar kisiskolák nyomorúságát fel- és kihasználva anyagi segítséget ígért nekik, de az igazgatók a választások után hét hónappal is hiába várják.

Mi az MKDSZ-ben és a felvidéki magyarok kicsit máshogy tekintünk a szlovákiai magyar oktatásügyre (is), mint az Orbán-kormány. Jó hír, hogy ezt mi itt a Felvidéken tényleges többségben látjuk így. Nem szorul hát magyarázatra.

 

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke