A határon túli magyarság helyzete Spanyolország belügye

MEGOSZTÁS

Ez ugyan pontosan így nem hangzott el sehol, de mégis. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök Nagyváradon újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy a katalán kérdés Spanyolország belügye, abban benne voltunk mi, a határ másik oldalán rekedt magyarok is. A legcinikusabb lemondás szavai ezek, a közömbösség összetéveszthetetlen bizonyítéka. Volt ebben részünk bőven. 1956 – ban a Szovjetunió belügye voltunk, majd Romániáé, Jugoszláviájé . Csehszlovákia is belügyként kezelhette a magyarság teljes jogfosztását, és Meciar szlovák állama is megkapta a belügyi minősítést velünk kapcsolatban. A katalán függetlenségi törekvéseket spanyol belügynek minősíteni egy olyan ország miniszterelnökének részéről, amelynek több millió nemzettagja él kisebbségi létben valahol – az érdektelenség legbiztosabb jele. Ha most jönnek a felháborodott cáfolatok, hogy éppen ellenkezője történik (gazdaság élénkítés, óvodaprogram) stb., jusson eszébe mindenkinek, hogy most csend honol a Tátra alatt. Nincs szó autonómiáról, a meghurcoltak, üldözöttek kárpótlásáról. Aki erről beszélt, azt Budapestről leintették. Ha nem hallgatott, elverték a mézesbödön mellől, ezért hallgat, hogy legalább a mások által elszórt jutalom egy-egy édes cseppjét felnyalhassa. Ha a határon túli magyarság bármikor komoly krízisbe kerülne, a világ mindig azt fogja mondani : az adott ország belügye. Teheti, hisz a magyar miniszterelnök is ezt az elvet vallja, méghozzá szép egyetértésben a szlovák külügyminiszterrel. Ez sem új jelenség. A magyar kormány elég erősnek érzi magát, hogy meg tudja védeni a határon túli magyarságot, ha kell – nyilatkozta a kormányfő. Elképzelni sem tudom, hogyan. A délszláv háború ágyútölteléknek használt magyar fiataljait nem védte meg senki. Ha átszöktek valamelyik határon, életben maradtak. Most Ukrajna belháborúiban pusztul a kárpátaljai magyar ifjúság. Ki védi meg őket? A diplomáciai jegyzékeken átüt a golyó és a gránátszilánk is. A magyar kormányok – sem az előzők, sem a következők nem tudnak megvédeni egy határontúli magyart sem. Biztosan akarnak, de akkor sem tudnak. Ezért kell hagyni, hogy a magyar közösségek maguk formálják a sorsukat a saját belátásuk szerint. Nem szabad pártpolitikai törekvések szekerébe fogni az elszakított nemzetrészeket. Ma a határon túli magyar pártok jó része szatelitpárt. Pénzért szolgálnak, és nem alkotnak, csak utasításokat hajtanak végre. A többségi nemzetek agyafúrt politikusai pedig szépen kivárják, amíg a budapesti látszathatalomtól káprázó szemű magyarság úgy érzi, nincs szüksége itthoni erőre, sem szövetségre. Akkor majd lecsap, ahogy szokott. Kossuth Lajos azt írta Deák Ferencnek a híres, úgynevezett Cassandra – levélben, hogy Magyarország ne kösse magát a Habsburg Birodalomhoz, mert,, Magyarország lesz az a máglya, amelyen a császári sast elégetik. „ Vigyáznunk kell, hogy semmihez ne legyünk mi a máglya. Ami könnyen előfordulhat, ha belügyként tekint ránk a világ.

Sárközi János, az MKDSZ alelnöke