Káromkodásból katedrális

MEGOSZTÁS
Nagy László tette fel a kérdést Ki viszi át a szerelmet c. csodaszép versében: ,, S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?” Valakinek, valakiknek pedig meg kell tenniük. Fel kell építeni, amit leromboltak a bálványimádók, akik Istenüket emberek, politikai irányzatok imádására cserélték fel. Azok pusztítása helyén kell templomot emelni, akik templombajáró római katolikusként a közösségi oldalon azt írják Ferenc pápáról, hogy ,, vén g…”. Akik trágár szavakkal gyalázzák a váci megyéspüspököt. Azon protestánsok lelki vandalizmusa után kell élhető világot építeni, akik lelkesen ünneplik a reformáció évfordulóját, közben pedig útszéli modorban hordják el mindennek Fabinyi Tamás evangélikus püspököt. Azok sem különbek, akik hallgatnak, és ezért cserébe állami kitüntetéseket kapnak. Szaporítják a sort azok a papok és lelkészek, akik például az   oldalukon tíz kormánypropaganda mellett néha, mikor megfeledkeznek magukról, véletlenül megemlítik Jézus Krisztust is. Teszik  mindazért,  hogy a hatalom lássa, ők is áriáznak, ha belendül a karmesteri pálca.  Mindazon magukat kereszténynek hazudók szellemi sáskajárása után kell újra vetni, akiknek nem fáj az éhező gyermekek nyomora, nem sajnálják a tisztes megélhetés reményében kivándorolt fiatalságot. Nem szólnak, mert pénzre várnak. Vagy megkapták, és remélik, hogy kapnak még, vagy nem kaptak, de bíznak benne, hogy ha feltétlenül lojálisak, nekik is lecseppenhet valami. Ők le akarják rombolni, amit őseik hittel, áldozatvállalással építettek, amit úgy hívtak, hogy keresztény Magyarország. Pannonia Sacra. Baj ez, de az Istenben bízóknak mindig van reménységük. Majd azok építik fel szeretettel, hűséggel.”
Sárközi János, az MKDSZ alelnöke