25. születésnap középosztály nélkül

MEGOSZTÁS

Nekünk Csehszlovákiában sem volt jó és éreztük, hogy létünk az önálló Szlovákiában sem lesz leányálom! Huszonöt évvel ezelőtt a rendszerváltás káoszában mindent sikeresen felülíró hatalmi vágy és a rossz szellemként mindent elsöprő szlovák nacionalizmus – kendőzetlenül a nép nélkül és kendőzötten a népért – kikiáltotta a független Szlovák Köztársaságot. Számunkra, felvidéki magyarok számára igazából nem adódott más lehetőség, így tulajdonképpen az árral sodródva, néhány erőtlen próbálkozást leszámítva, maradtunk tovább a remény rabjai.

Negyedszázadnyi eltelt idő, már érdemes arra, hogy értékeljük. Az elmúlt két és fél évtizedben a Szlovák Köztársasághoz – benne élő magyarként inkább a kritika szavával közelíthetünk. Eközben a politikai, társadalmi gyanakvás a kormányokon át tomboló nacionalizmus légkörében szakadatlanul vívott küzdelem, politikai manőverek és alkalmazkodási kényszer, a magyar többpártrendszert felváltó egypárti politizálás és annak csődje, sajátosan magyar halmazában szem előtt kell tartanunk néhány elért, a magyarság megmaradását szolgáló eredményt is. Bár sikerült megbuktatni Mečiart és rendszerét a nacionalista maffiaállamot, s az Európai Unió tagjaivá váltunk a demokrácia mégsem erősödött meg. A jogalkotás és joggyakorlat nem minden területén tudnak érvényesülni a demokratikus elvek.

Az elmúlt huszonöt évet summázva egy elfeledett, elhallgatott, de annál lényegesebb tényt is érinteni kell. Nem sikerült újra éleszteni, de újra teremteni sem azt az öntudatos, üres ígéretekkel nem befolyásolható, önálló döntéseket meghozni képes, a hatalomtól független, a társadalom gazdasági derékhadát, kulturális és alkotói bázisát kitevő középosztályt, amelyet a kommunista értelmezés és gyakorlat szerint vett társadalmi egyenlőség és ezzel a társadalmi béke és jólét elérése érdekében meghirdetett negyven éves kíméletlen osztályharc egyik vitathatatlan eredményeként megsemmisített a szélsőbaloldali diktatúra. Olykor úgy tűnik, hogy korunk politikai erőinek nem érdeke az ilyen öntudatos középosztály „feltámasztása”. E tekintetben a hatalom anatómiája nem mutat túlzottan nagy különbözőséget az 1989 előtti hatalomgyakorló politikai erővel összehasonlítva.

Szlovákiai magyar tekintetben pedig létfontosságú, minden fejlődést generáló és az erős magyarság alapját képező lenne egy öntudatos, nem befolyásolható, önálló döntéseket meghozni képes, gazdaságilag független, magyarságában minden körülmények között rendíthetetlen, a szlovákiai magyar kulturális és alkotói bázisát gerincét alkotó középosztály. El kell ismerni azt, hogy ez a nemzeti, nemzetiségi érdek egy ellenérdekelt hatalommal szemben mindig nehéz feladat és lassú folyamat.

A másik oldalon végzetes az a politikai vetélkedés szülte gondolat, és katasztrofális eredménnyel járhat, ha a középosztályt nem a társadalom sokat emlegetett önszerveződése, belső fejlődése, mozgása és kiegyenlítődése teremti meg, hanem egy párt által finanszírozott projekt, egy pénzügyi tranzakció, pártpolitikai érdek megvalósításának keretében jön létre. Az ilyen derékhadat a legnagyobb jó szándékkal sem lehet középosztálynak nevezni, mert nélkülözi annak minden jellemzőjét, legfőképpen az önállóságot. Az „elvtársak” ugyanis mindig benyújtják a számlát!

Látnunk kell és el kell fogadnunk a tényt, hogy a szlovákiai magyar társadalom még mindig alakulófélben van. Meggyőződésem, hogy a középosztály felemelése, a társadalmunkba történő integrálása és megerősítése szlovákiai magyar érdek, ugyanakkor Európához való felzárkózása, európai integrációnk igazi megvalósulásának egyedüli útja. A Márai által leírt polgárság megvalósításának felelőssége a mi kezünkben van. Olyan tömegében is erős középosztályra van szükségünk, amelynek tagjai külön-külön és együtt is képesek szembeszállni és eredményesen küzdeni sorsukkal, – a nekik szánt sorssal.

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.