Falvak a ( nyelv- és lét ) határon

MEGOSZTÁS

Kevés országgal történt meg térségünkben az, ami velünk, hogy évszázadokig az ország szívében fekvő települések egyik napról a másikra határmenti favakká váltak. Elsősorban a falvak, főként a kisfalvak sorsa az érdekes, hiszen Komárom és Párkány kivételével a határ közvetlen közelébe többnyire kis lélekszámú települések kerültek. Azt gondolhatná az ember, hogy az a tény, hogy Magyarország valóban egy kőhajításnyira van, legalább az asszimilációt meggátolja. A valóság azonban nem ezt igazolja. Az új szlovák állam létrejötte óta kialakított közigazgatási felosztások mind azt a célt szolgálták, hogy a tömbmagyarságot többségében szlovák nyelvű járásokba, megyékbe sorolják. Ezt lett volna hivatott némileg ellensúlyozni 2001-ben akkor Komárom megyének nevezett közigazgatási egység létrehozása, amelyben a magyarság számaránya megközelítette volna az 50%-ot. Ebből nem lett semmi. Maradt a remény, hogy a szocialista magyar kormányok bukása után, feledve a 2004. december 5-ei népszavazás gyalázatát a nemzeti-keresztény kormányzat támogatásával ezt az akadályt is könnyebben veszi az egyre fogyatkozó magyarság, főként az Ipoly-mentén, és attól keletre. A támogatás nem is maradt el, főleg pénzben  nem. Több milliárd forint érkezett a Felvidékre, hol egy Főnix nevű szervezet kapta, hol egy Libertate, hol valaki más, de mindig a Magyar Közösség Pártja közelében. Igen, mert nemzetpolitika helyett pártpolitikát játszanak ( a kistelepülések ezzel szemben lassan már csak Kosztolányi verse szellemében halált játszhatnak). Ezzel sikerül is életben tartani még egy ideig a Fidesz-kormány támogatása nélkül már régen hamvába hulló pártot, csak a határmenti kis magyar falvak néptelenednek el lassan. Munkahelyet délre tartva nem talál senki, hiszen Nógrád, Borsod vagy éppen Szabolcs megye is a munkanélküliséggel küszködik.  Ha pedig véletlenül találna is valamit, azt az itthoni minimálbérnél is hitványabb fizetésért tehetné, ami megint csak  közel sem elég ahhoz, hogy boldoguljon. Északnak tartva pedig szlovák közegbe kerül, ahol ő még magyar marad, de a gyermekei már nagyon ritkán. Ha nyugatra megy szerencsét próbálni és sikerül egy kis pénzt összeszednie, hazajönne szívesen , de hová? A szép kis szülőfalu az Ipoly partján, a Medvesalján, a festői ,,Gömör bércei közt” , vagy a Bodrog és az Ung- vidékén elnéptelenedett, többnyire idősek lakják. Iskola már akkor sem volt, amikor elment, azóta az óvoda is bezárt. Látogatóba még hazamegy, de visszatelepülni már nem tud, bármennyire szeretne is. Ezzel a valósággal szembe kell nézni minden felelősen gondolkodó politikusnak, és mindenkinek, akinek szívügye, hogy a magyar vidék magyar maradjon az unokák idejében is. A Fidesz ,,nemzetmentése” pártot ment, nem nemzetet, tehát most azokon a sor, akik nem kizárólag a következő választásokra gondolnak, hanem a megmaradásra. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség kezdetektől fogva a kistelepülések pártján áll, mert nem a lehetséges szavazatszám érdekli elsősorban, hanem minden magyar ember. Az MKDSZ mindent megtesz azért, hogy a lassan elnéptelenedő magyar községek pozitív diszkriminációt élvezzenek az állami támogatások elosztásánál. Az oktatási intézmények finanszírozása, a kulturális támogatások és az infrastrukturális fejlesztések nagyobb arányban érintsék a leszakadó régiókat, amelyben mi, magyarok nem csak gazdaságilag, hanem már nemzeti létünket illetően is hátrányt szenvedünk. Mindezt gyorsan kell és határozottan. Az nem mi felelősségünk, hogy az országhatárt hol húzták meg, a lét- és a nyelvhatár már rajtunk múlik.

Sárközi János, az MKDSZ alelnöke