Matovič se jobb a Deákné vásznánál!

MEGOSZTÁS

A Pellegríni-kormány kinevezésekor, illetve Fico lemondása kapcsán, amit demokrataként, a kialakult belpolitikai helyzet tekintetében az egyetlen járható útnak, magyarként pedig elégtételnek vettem, eszembe jutottak Robert Fico és belügyminisztere, Robert Kaliňák politikai történetének magyar vonatkozásai.

Eszembe jutott 2006 augusztusa, amikor a szlovák nacionalisták által megvert, meggyalázott Malina Hedviget a hírhedt belügyminiszter, hazugsággal és a nyomozó hatóság félrevezetésével vádolta meg. Nem feledhetem azt sem, amikor 2007 szeptemberében a szlovák parlament szlovák pártjai megszavazták a Beneš-dekrétumokat megerősítő törvényt. Aztán, amikor a rákövetkező év novemberében Kaliňák rendőrsége brutális módon járt el a magyar szurkolókkal szemben. Arra is emlékezem, amikor a 2009. szeptember 1-je óta hatályos, a magyar nyelvet diszkrimináló, használatát korlátozó nyelvtörvényt szavazott meg a pozsonyi parlament. Feledhetetlen az a példátlan nemzetközi botrány is, amikor ugyanezen év augusztusában nem engedték be Szlovákiába Sólyom Lászlót, a magyar államfőt. Az is eszembe jutott, amikor a határon túli magyaroknak állampolgárságot adó, az Országgyűlés által megszavazott honosítási törvényre válaszul 2010-ben módosított szlovák törvény értelmében elveszítik szlovák állampolgárságukat a magyarországi honosítást kérő szlovákiai magyarok. Emlékezetes volt a 2013-as esztendő is, amikor a Matica slovenská alapításának 150. évfordulóján Fico kifejtette, hogy Szlovákiát a szlovákoknak alapították elsősorban és nem a nemzetiségeknek. Ezt követően jött a bizarrnak nevezett kormánykoalíció, amely végül, ha kényszerűen is, de véget vetett ennek a politikának, de legalábbis más mederbe terelte Fico magyar-történetét.

Annyira más lett a meder, hogy Orbán Viktor, minden igaz magyar ember miniszterelnöke sokak megdöbbenésére Robert Fico és kormánya, illetve összeesküvés elméletének védelmére kelt. Kéretlen nyilatkozata egyrészt rávilágított arra, hogy Orbán és a Fidesz, hatalmi, pártpolitikai érdeke oltárán bármikor képes feláldozni politikai leányvállalatait a határon túli magyarsággal egyetemben. Másrészt nem kis zavart okozott a Fidesz felvidéki szatelitpártjában, az MKP-ban, aki mindeközben szintén pártpolitikai céllal az utcára szólított, minden „igaz felvidéki magyart” a tisztességes Szlovákia védelmében, de elsősorban a „Vegyespárt” ellen.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az embereket most utcákra, székházak elé szólító ellenzék, élén Matovič-csal és Sulík-kal a felsorolt évek magyarellenes arrogáns hatalmi politikai gyakorlata kapcsán nem akarta „forradalommal” megdönteni Fico kormányát. Nem hívták utcára a demokrácia, az emberi -, közösségi jogok és a magyarok védelmében a békés egymás mellett élés ellenzéki őrzőit! Ma sem szerepelnek ezek az évek és események a Fico-kormányzat bűneinek lajstromában. Nem hallani a „Tisztességes Szlovákiáért” az utcán „küzdők” szájából, ezek vádként való felsorolását. Az utcai tömegpszichózis bűvöletében lévő emberek nem látják, hogy legalább annyira tisztességtelen és ugyanazon politikai kultúrát képviselő politikusok érdekeiért küzdenek, mint amilyenek „elzavarásáért” az utcára vonulnak!

Azt látni, hogy egyes politikai erők igyekeznek elhitetni az emberekkel, akiket utcára és ezzel „fegyverbe” szólítanak, hogy nagy időket élnek és forradalmat csinálnak. A Haza és a tisztesség hívja őket, hogy befejezzék azt, amit apáik 1989-ben elkezdtek. Az elhúzódó válság kulisszái mögé tekintve nem lehetnek kétségeink, – ez nem forradalom! Sem politikai, sem pedig társadalmi értelemben nem beszélhetünk revolúcióról. Nem céloz ugyanis alapvető strukturális, eszmei változásokat a társadalomban, még kevésbé a politikában. Matovič-csal biztosan nem. Egyetlen egy céljuk van, mégpedig a hatalom megszerzése. Erre igyekszik most felhasználni a magyarság egy részét, az egyébként mindig a magyar érdek ellen szavazó ellenzéki népvezér szerepében tetszelgő Matovič. Alapjában véve mégis csak az történt, hogy kegyelet nélkül és tisztességtelen módon két fiatal halálát igyekeztek felhasználni politikai céljaik elérésére. Vegyük észre, hogy ő sem jobb a Deákné vásznánál. A helyzet az, hogy a magyar politika a két nagy, egymással szemben álló szlovák politikai szekértábor foglyává vált. Kiút belőle pedig csak okos politikával egymás felé és nem elvakultan egymás ellenében vezet!

 

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke