Magyar nemzetpolitika és az első választók - 2018. április 8.

MEGOSZTÁS

Magyarország nekünk nem csak egy szomszédos ország. Határon túli magyarként hazánknak is tekintjük. Számunkra fontos az anyaország bel- és külpolitikája, de főleg a nemzetpolitika iránya. A mindenkori magyarországi parlamenti választások és eredményei tekintetében ezért sohasem lehetünk teljesen érdektelenek. Emlékszem 1998-ra, 2002-re és tisztán látom 2010-et is. Az idei parlamenti választás sokban különbözött a korábbiaktól. Magyarország lakossága sajnos még mindig fogy, és az elvándorlás mértéke sem hagyott alább, az ettől is gyorsabban fogyó határon túli magyarok állampolgárságának megadásával, mégis több mint egymillió fővel gyarapodott a magyar állampolgárok, illetve ezzel együtt a választópolgárok száma.

Megindult hát – az egyébként egyenlőtlen küzdelem – a határon túli szavazatokért. A kampány az anyaországi belpolitikai élet minden praktikájával és szennyével együtt hömpölygött át. Sokak lelkében termékeny talajra ülepedett. A magyar kormány által kizárólagos stratégiai partnernek kiválasztott és százmilliókkal finanszírozott, az anyaországi közpénzekből élő és jól megélő határon túli magyar pártok, illetve azok prominensei, szervezeteik vezetői saját érdekükben, mindent megtettek a kormány győzelme érdekében. A vereségtől való félelmük teljesen átírta értékvallásukat is. Hazánkfiai, amíg idehaza péntekenként az utcán és a székházak előtt követelték a korrupcióval vádolt politikusok hatalomból való távozását, valamint a tisztességes Szlovákiát, addig a magyar kormány, illetve a kormánypártok tagjai és környezetük kapcsán felmerült milliárdos korrupciós ügyek miatt, a politika tisztaságáért és a tisztességes Magyarországért, határon túli magyar választópolgárként, nem emelték fel szavukat. Sőt szavazatukkal újra hatalomhoz segítették és a székházban ünnepelték a győzelmet. A mozgósítási kötelezettségből az egyházak sem maradhattak ki. A választások napján püspöki felhívás hangzott el egy istentiszteleten, hogy kire kell szavazni.

A 2018. évi anyaországi választási kampányban az egészségügyet, az oktatást illető konstruktív vitáról és aktuális népesség- és nemzetpolitikai kérdésekről nem, Sorosról, illegális migrációról, Brüsszellel és az ENSZ-szel szemben vívott hon- és nemzetvédő háborúról, korrupcióról, tiltott pártfinanszírozásról, az ellenzék erőtlenségéről és Magyarország ellenességéről, karaktergyilkosságokról, oligarchákról, a politikai ellenfelek megfenyegetéséről, aztán békemenetről, valamint a határon túli magyar választópolgárokkal szembeni agitációról viszont annál többet hallhattunk. Sokan megrendülve szemléltük, immár az egész Kárpát-medencét mozgásba hozó, sokszor a legmélyebb populizmusig, emberi aljasságig süllyedő, a nemzetet a végtelenségig megosztó anyaországi kampányt. A határon túli rendszer működőképesnek bizonyult és azthallottuk, „Győztünk.”

Az április 8-ai győzelmet követően, nemzetpolitikai irányváltás tárgyában nem lehetnek illúzióink. A valóban egységes nemzetben gondolkodó, a partneri viszonyon alapuló párbeszédre építő, a politikai pluralitást támogató, a függetlenséget tisztelő és a határon túli magyar politika sajátos helyzetét szem előtt tartó nemzetpolitikai irányváltásnak csak a reménye maradt meg. A magyar politika mélyülő és áthidalhatatlannak tűnő megosztottsága egyre súlyosabb teherként nehezedik a nemzetpolitikára is. A határon túli magyar szavazatokkal szerzett új 2/3-dos győzelemmel – marad a kiválasztással, leányvállalati rendszerben, teljes kontroll alatt finanszírozott és működtetett szatelitpártos nemzetpolitika. Tovább folyhat a 2010-ben „határok feletti nemzetegyesítés” címén meghirdetett, de a valóságban a határon túli magyarság megosztásával történő határon túli politikai és gazdasági klientúraépítés, a civil szervezeteken politizálása, illetve az azokon keresztüli pártfinanszírozás, az olcsó szavazatszerzés, a hatalmi – és pártpolitikának teljesen alárendelt nemzetpolitika.

Az anyaországi ellenzék képtelen máshogy viszonyulni a nemzetpolitikához, mint ellenzék, vagyis nemzetpolitikai céljaikat csupán a kormánnyal szemben tudják meghatározni. Közös bennük az is, hogy egyiknek sincs élő és szoros politikai kapcsolata a határon túli magyar érdek-képviseleti szervezetekkel. A magyar kormány által kiépített, pénz-vezérelt, határon túli hűbér-politikai rendszerben nem megengedettek a más irányú politikai kapcsolatok. A Kárpát-medence nemzetpolitikai mozgásterét tekintve azonban vannak független magyar érdek-képviseleti politikai erők, amelyekkel együttműködve lehetőség teremtődhet egy életszerű, a megváltozott viszonyokat figyelembe vevő, a határon túli magyarság döntéseit tisztelő és partnerségen, nem pedig a kirekesztésen alapuló, a nemzetközi diplomáciában is hatékony nemzetpolitika megvalósulására.

A választópolgár legerősebb fegyvere a józan ítélőképesség, legnagyobb gyengesége az elemi félelem. Vannak idők, amikor mindkettő képes a politika tektonikus változását előmozdítani. Ugyanakkor mindkét esetben igaz, hogy a nagy győzelmeknek és nagy vereségeknek az ára is nagy lehet. Két félről fizethetnek érte, mert egyazon időben, egyazon helyen és ugyanazok vívják a győzelmet és a vereséget is!Gratulálok a győzteseknek!

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke
Komárom, 2018. április 10.