Ötödik alkalommal osztották ki a Szüllő Géza-díjakat

MEGOSZTÁS

A hagyományoknak megfelelően idén is kiosztásra került a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség által 2014-ben alapított Szüllő Géza-díj. Ez alkalommal 2018. május 12-én Nagymad község adott helyet a jeles rendezvénynek. Az MKDSZ országos elnöksége által létrehozott díj kuratóriuma dr. Mészáros Lampl Zsuzsanna szociológust, Benes Ildikó és Pőthe István színművészeket részesítette elismerésben sok évtizednyi, a felvidéki magyarság szolgálatában végzett áldozatos munkájukért.

A díjátadó ünnepség Nédó Olga budapesti hegedűművész műsorával vette kezdetét. László Gábor Nagymad község polgármesteri köszöntője után Fehér Csaba, az MKDSZ országos elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Követendő, követhető példaképek nélkül irányt veszíthet a nemzet. Korunkban is keresnünk kell tehát azokat, akik munkásságukkal képesek másokat is inspirálni. Oda kell figyelnünk ezekre az emberekre, hiszen napjaink hangos közéletének minduntalan felverődő porában szem elől tévesztjük a zászlóvivőket, a felvidéki magyarság igazodási pontjait.” Sárközi János alelnök Szüllő Géza, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar politikus, közéleti személyiség életútját ismertetve rámutatott a keresztény értékrend nélkülözhetetlenségére a magyar közéletben.

A díjazottak laudációját Maráz Mónika olvasta fel, amelyeket az alábbiakban olvashatnak.

 

PhDr. Mészárosné Lampl Zsuzsanna, PhD

Pozsonyban született és jelenleg is ott él. A pozsonyi Duna utcai magyar iskola büszke növendéke. 1982-ben a Comenius Egyetem szociológia tanszékén szerzett diplomát, majd 1987-ben ugyanezen egyetemen zsurnalisztikából másoddiplomázott. 1989-ig a Nő című képes hetilap munkatársa volt. Időközben két gyermeke született. 1991 és 1994 között a DH-Press kiadóvállalat igazgatóhelyettese. 1995-től rövid szünettel, amikor is a Selye Egyetem szociológia tanszékén tanított, mostanáig a nyitrai Konstantin Filozófus egyetem tanára. Ebből leghosszabb ideig, 11 éven keresztül a zsurnalisztika tanszéken oktatott. Jelenleg a politológia és euroázsiai tanulmányok tanszékének docense.

Bár szociológus énjét újságíró korában sem tagadta meg, amiről számos riport tanúskodik,  szociológiai kutatással behatóan 1993-tól foglalkozik. 1996-tól a Fórum Kisebbségkutató Intézet szociológusa, 2011-től az Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatónője. A szlovákiai magyarok identitása, értékrendje és életmódja a szűkebb szakterülete, de közvélemény-kutatásokat is készít. Az elmúlt időszakban megközelítőleg 50 hazai és nemzetközi kutatásban vett részt, többségükben vezető kutatóként.

Nyolc szakmai kötete, és folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg.

Szakmai munkái:

Vállalkozások és vállalkozók 1989 után – 1999

A szlovákiai kis- és középvállalkozási szféra kialakulása a szociológus szemével. Az egyetlen szociológiai munka Szlovákiában, amely bemutatja a kezdeti idők vállalkozótípusait, vállalkozásaik motivációját, nehézségeit, és a vállalkozók emberi kapcsolatainak alakulását.

A saját útját járó gyermek – 1999. Szociológiai tanulmányok a szlovákiai magyar értelmiségről, a nemzeti identitásról és az asszimilációról. Magyarnak lenni – 2008. Szociológiai tanulmányok a szlovákiai magyarok értékrendjéről, identitásáról és választási hajlandóságáról. Magyarok és szlovákok – 2009. A két népesség mindennapi együttélése, identitásuk alakulása és kulturális fogyasztásuk. Médiapedagógia – 2010 (társszerző) Elektronikus tankönyv leendő újságíróknak.

A szlovákiai magyarok szociológiája, I. kötet: Szlovákiai és magyar – 2012, – összegző mű, amely Sociológia Maďarov na Slovensku 1. zväzok – 2013 címen szlovákul is megjelent.

Tanulmányok az ifjúságról – 2014. – A 2001- és 2011 között végzett ifjúságkutatások eredményeinek összegzése.

Lampl Zsuzsanna kiskorától arról álmodott, hogy írni fog, s bár nem igazán jellemző, hogy egy szociológus szépíró, sőt meseíró legyen, ő előbb megírta a Móki meséi c. könyvét (amely 2018-ban új kiadásban fog megjelenni), majd megjelent a Randevú és más írások c. irodalmi jegyzeteket, kétperces novellákat tartalmazó kötete és annak szlovák fordítása Polievka (z) domácej sliepky címmel. 2017-ben pedig megjelent az ugyancsak rövid elbeszéléseket, novellákat tartalmazó Ajándék. Ezt a kötetet a szerző saját maga illusztrálta. Lampl Zsuzsanna nagyon fontosnak tartja a tudományos-ismeretterjesztő és önbizalom növelő tevékenységet, főleg a fiatalok, de nemcsak a fiatalok körében. A Deltoton polgári társulás tagjaként már hatodik éve szervezi egyetemistáknak a Multikulturális beszélgetések c. beszélgetéssorozatot. Új előadássorozatának címe Magyar vagyok és sikeres. Ezt elsősorban magyar középiskolásoknak készítette.

Ugyanakkor a zsurnalisztikához sem hűtlen: jegyzetei minden héten pénteken jelennek meg az Új Szóban.

 

Benes Ildikó 

Érsekújvárott született és a mátyusföldi Vágkirályfán nőtt fel. Gyermekkora óta vonzotta a színpad, hiszen már 6 éves korától a Csemadok rendezvényein szerepelt. A középiskolát a Galántai gimnáziumban végezte el, majd jött a pozsonyi konzervatórium, ahol éneket és színészetet tanult. 1972-től a kassai Thália Színpad, 1974-2004 között pedig a Magyar Területi Színház, illetve jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze. Legfőképpen a könnyebb, zenés műfajokhoz vonzódott, szerepelt többek között a Padlás, Hyppolit, Doktor úr című zenés vígjátékokban de a komolyabb darabokban is szívesen játszott: Kőszívű ember fiai, Kismadár. A mese előadások állandó szereplője volt, pl.: Peti kalandjai, Peti meg a róka. Címszerepet alakított az Edith Piaf életéről szóló zenés drámában, elmondása alapján szívéhez is ez az előadás áll legközelebb, hiszen lánya személyesítette meg a fiatalkori Piafot, így e darabban is együtt játszhattak, melyet még számos ilyen előadás követett. Az érzelmileg józan színészet neves képviselője, a szerepek megformálásánál hatékonyan felhasználta a hang, a mozgás, a gesztikuláció és a mimika gazdag eszköztárát. Miután igazgatóváltás történt a színházban, szabadúszóként folytatta és a mai napig folytatja tevékenységét. Továbbra sem szűnt meg színésznőnek lenni, azóta is szívvel-lélekkel teljesíti küldetését. Gyermekműsorokkal, nosztalgia előadásokkal és vidám, szórakoztató fellépésekkel járja  Szlovákia magyarlakta falvait, városait.

 

Pőthe István

Nyárasdon született, e csallóközi faluban nőtt fel. Mivel édesapja sikeres amatőr színjátszó csoportot működtetett, már kisgyermekként belekóstolhatott a színjátszás világába.

A kulturális életet a Sarló irodalmi Mozgalom és egy ifjúsági zenekar létrehozásával pezsdítették fel. Ahogyan cseperedett, egyre inkább a képzőművészet is érdekelni kezdte, kedvtelésből rajzolt és festett. Így került kapcsolatba a környék amatőr képzőművészeti csoportjával. Időközben elvégezte a mezőgazdasági főiskolát, majd Harmos javaslatára jelentkezett az általa vezetett képzőművészeti főiskolára. A főiskola 3.évének befejezése után a Magyar területi Színház rendezőjének unszolására jelentkezett a meghirdetett színészi tehetségvizsgára, ahol is 350 színész növendék közül bekerült a 7 kiválasztott induló közé. Sorsa itt pecsételődött meg, 1968-ban Komáromba költözött. Mivel éjt nappallá téve tanult és próbált, a képzőművészeti főiskola utolsó évét nem fejezte be. 1969-től 2007-ig a MATESZ, illetve jogutódja, a Komáromi Jókai Színház színésze, művésze volt. Főbb előadások, melyekben szerepelt: Kőszívű ember fiai, Tóték, Tartuffe, A tizedes meg a többiek, Gazdag szegények, My fair lady, Toldi, Háry János, Csárdáskirálynő. Filmjei: Az idők kezdetén, Katakombák, 14 lövés. Jelenleg szabadúszóként tevékenykedik, szórakoztató, zenés műsorokkal járja az ország falvait, városait.

mkdsz hír