Kötelességeink sorában első a nemzeti önfenntartás!

MEGOSZTÁS

Egyszerűnek látszik a feladat. Tenni kell a dolgunkat itt és most. Hittel, kitartással, körültekintően és megfontoltan. Nem mutogathatunk vissza letűnt évszázadokat felelőssé téve sorsunkért, miközben mi magunk nem teszünk a változásért. A nekünk kiszabott idővel nem számoltathatjuk el a múltat, ahogy az utánunk jövők sem gazdái a mi időnknek. A történelem nem az emberi élet éveivel, hanem nemzedékek sorával méri és értékeli az időt.

A 98 esztendővel ezelőtti június 4-én “… a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás gyászát jelentették. … Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert. … az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen.”

Ma is igaza van Juhász Gyulának! „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, amíg magyar lesz és emlékezet, jog és igazság, becsület, remény, hogy volt nekünk egy országunk e földön, melyet magyar erő szerzett vitézül,
s magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és verejtékes munkája adta meg szent jussunkat e drága hagyatékhoz.”
A Trianon okozta évszázados lelki és testi sebek akkor gyógyulnak, ha a magyarságnak újra helyes önképe lesz. Ha képes felmérni helyzetét és nem a világnak háttal állva öreg, töredezett, a portól homályos tükörből szemléli az eseményeket. Ha felismerjük, hogy csak közösen vagyunk képesek vállalni sorsunkat, betölteni szerepünket és ha majd a nemzetpolitika szabadul a pártpolitika bilincséből, akkor valósul meg igazán a nemzeti összetartozás. Az anyaországi politika felfedezte magának a határon túl rejlő lehetőségeket. Előbb belpolitikai témává tette, majd belpolitikai tényezővé formálta a külhoniakat.

A Trianonban valósággá vált rémálom ma is hatással van életünkre, meghatározza politikánkat, céljainkat. Nemzeti tragédiánk örökölt kötelességeink sorában minden elé helyezte az önfenntartást! A békediktátumban az országgal együtt kíméletlenül felszabdalt magyarság évszázados fáradhatatlan küzdelmet folytat a magyar nyelvért, kultúráért, hagyományokért, az önrendelkezésért, a nemzeti létért! Küzdelmünk, ragaszkodásunk a magyarsághoz, annak minden szellemi és fizikai tartalmához az élet válasza a nekünk szánt elmúlásra. Az elmúlt 98 évben a határon túli magyarság megtanulta, hogyan lehet életben maradni az anyaország támogatása nélkül is. Megtanulta, hogy egy ellenséges társadalmi közegben, egy elnyomó hatalommal szemben, milyen módon lehet küzdeni, hogy tudja egyedül is eredményesen képviselni érdekeit. Ezt az évszázados tapasztalaton nyugvó kisebbségi politizálást egy őszinte és széleskörű partnerségen alapuló nemzetpolitika még sikeresebbé teheti.

A múltra nem mutogatni kell, hanem tanulni és tanítani belőle. Nem pazarolhatjuk végtelen gyászra időnket. A történelem ugyanis nem kesereg a tragédián, nem siratja a holtat és nem sajnálja a gyászolót. Átlép rajtuk és rezzenéstelen arccal folytatja útját. Az, aki nem tart vele, elveszik benne!

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke

2018. június 4.