Pellegríni Nagyszarva

MEGOSZTÁS

Szlovákia egy olyan állam, ahol az ország területének közel 15 százalékán – egy az ország minden nemzetiségét politikai kényszerpályára állító tragikus történelmi döntés, politikai diktátum következtében – kisebbségben élnek a szlovákok. Ez a területi, etnikai állapot minden szlovák asszimilációs igyekezet, államilag irányított ki- és betelepítés, valamint a természetes belső vándorlás ellenére ma is magyar többségű maradt, és ma is meghatározza a szlovák belpolitika irányát. Észak és dél politikai ellentéte az asszimilálás és a megmaradás politikai kényszerpályája.

A magyar szülőföld gazdasági, nyelvi és kulturális küzdőtér. A szlovák nemzetpolitikai felfogás, a nemzetállam megteremtésének célja beárnyékolja a szlovák politikai elit demokráciáról, egyenlőségről, közösségi, etnikai szabadságjogokról, önkormányzatiságról és szubszidiaritásról alkotott véleményét, illetve politikáját. Ami az egyik oldalon nem zavarja a szlovák politikumot és társadalmat, ugyanaz a másik oldalon irritálja, és hangos, egymásra licitáló nacionalista és populista politikai felszólalásokra, kirohanásokra ad „okot”. Ami északon önkormányzati hatáskörben alkalmazott jog, meghozott döntés, az délen megengedhetetlen, antidemokratikus a szlovákokat diszkrimináló, ezért gyors törvényhozási beavatkozásért kiállt.

Nagyszarva biztosan bevonul azon felvidéki magyar települések sorába, amelyek országos kihatású politikatörténeti események helyszínei. A községbe beköltözött szlovák nemzetiségű szülők azt követelik, hogy az önkormányzat az általa fenntartott magyar iskolában nyisson szlovák osztályokat. A község vezetése finanszírozási nehézségek miatt vonakodik teljesíteni a szlovák követelést. Ez a helyi konfliktus, szembenállás olyan folyamatot indított el, amely mára országos üggyé dagadt, és a déli magyarlakta területeken működő szlovák tannyelvű iskolákra irányította a szlovák politika figyelmét. Nagyszarva azonban másra is rávilágít!

Az állam megkérdőjelezhetetlen kötelességének, az állampolgárok demokratikus jogának tekintjük az anyanyelven való oktatás lehetőségének biztosítását. Az ügy kapcsán azonban látni kell, hogy amikor a magyar, vagy más, nem szlovák nemzetiségű diákok anyanyelven való oktatásának joga sérül, akkor nem hallani a szlovák politika hangját, akkor nem mutatkozik hajlandóság az oktatásügyi törvény modifikálására.

A kormányfő által felvetett oktatási törvény módosításának, már az alapelve is fenyegető, és véleményünk szerint inkább az állami diktatúra talaján áll, ezért ez számunkra elfogadhatatlan! Az elképzelés további etnikai és politikai konfliktusok forrása lehet, sérti az önkormányzatiság lényegét, a szubszidiaritás elvét, ráadásul mindenképpen többletforrást igényel, miközben az egyébként is átfogó reformokra érett oktatásügy így is komoly finanszírozási gondokkal, forráshiánnyal küzd. Az iskolarendszer versenyképességéről, a kisiskolák helyzetének hosszú távú megoldásáról és a nemzetiségi oktatás törvényi biztosításáról már nem is szólva. A kormányfő fellépése – amennyiben különbséget tesz nemzetiség és nemzetiség között – azt üzeni, hogy a szlovák polgárok egyenlőbbek az egyenlőknél, és különleges státuszuk különleges odafigyelést kap. Az egyik problémája legfeljebb megértésre talál, míg a másik azonnali beavatkozást követel!

Az anyanyelvi oktatáshoz mindenkinek joga van! Ha a beígért törvénymódosítás ebből a minden nemzetiséget megillető alapjogból indul ki, és minden rendelkezésében ezt tartja szem előtt, mindamellett tiszteletben tartja az önkormányzatiságot, biztosítja az ehhez szükséges forrásokat, és beemeli a kisebbségi oktatás fogalmát, s azt tartalmi keretekkel fixálja benne, úgy egy mindenki által régóta várt történelmi lépést tett ez az ország. Félő azonban, hogy Nagyszarva csupán politikai tőkevadászat helyszíne, az egymással versengő szlovák pártok kiszemelt oktatásügyi-politikai trófeája, amely jól mutat a falon, de nem segít az oktatásügy helyzetén sem!

 

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke