Hlina Alojz magyar szövetségessel támad a magyar érdekre

MEGOSZTÁS

Miközben Danko Andrej, az SNS első embere Kassán a magyar testvérek-, illetve az Orbán-kormány melletti szlovák kiállást sürgette, addig a parlamentből alig kétezer szavazat híján kiesett KDH és vezére Hlina Alojz a régi jól bevált politikai kurzust alkalmazva, a biztos szavazatot hozó magyar kártyákat dobálja az asztalra. A magyar-veszély, mint a politikai haszonszerzés eszköze, nála (is) folyamatosan használatban van. Egyszer a magyar nemzeti érzést gúnyolja azzal, hogy Jézus Krisztus debreceni magyar volt, máskor azzal fenyegeti a „sokat szenvedett” szlovákságot, hogy a magyar kormány a szomszédaira feni a fogát, és első áldozata bizonyosan Szlovákia lesz. Legutóbb pedig élesen bírálta a magyar közlekedésügyi minisztert. Kritikája arra irányult, hogy Érsek Árpád politikai döntéseket hoz, és a magyarlakta Dél-Szlovákiára összpontosít, miközben elhanyagolja az északi fejlesztéseket.

Más pártok mellett a KDH-t sem hallottuk, hogy felszólalt volna a déli járások infrastrukturális fejlesztése érdekében. Ezzel szemben számos alkalommal hallhattuk az ellenzék vezéreitől a magyar vidéket szándékosan hátrányba hozó javaslatok beterjesztését, illetve ilyen döntések melletti érveléseket. Nem hallottuk Hlina Alojz dörgedelmesen bíráló hangját a korábbi kormányokat ostorozva északi orientáltságuk miatt. Nem emelték fel szavukat a magyar vidék sürgős infrastrukturális felzárkóztatása ügyében. Hlináéknak mindezek ellenére a déli járásokban mégis szép számmal akad támogatója, sőt ez idő szerint politikai szövetségese is!

A KDH társadalmi és politikai törvénye messze áll az emberi szolidaritástól, a nemzetek közötti jogegyenlőség gondolatától, az igazságtól és az őszinte politikai partnerségtől. Ha magyar kérdésről volt/van szó, a maga kérlelhetetlenségéből, nacionalista arroganciájából adódóan még kurzusában sem szolidáris, még kevésbé keresztényi. A látszatra ma még annyira sem kell ügyelnie, mint korábban, mivel az „erős ellenzék” gyenge MKP-ja a kritikus hang jogát is feladta, hogy valaki hátán vagy zsebében (egy, de legfeljebb két képviselővel a Fidesz stratégiai utasításai szerint) bejusson a parlamentbe. Ha adnak nekik helyet. Csakhogy ezek a helyek sokba kerülnek! Elsősorban annak a magyarságnak, amelyet a nemzeti trikolorra festett kulisszák mögött elárult.

Mára bebizonyosodott, hogy az emberi és társadalmi lelkiismeretet felszabadító nagy márciusi kataklizma – a „Tisztességes Szlovákiáért” ellenzéki utcai tömegmozgalom mögött is, csak az emberek jogos felháborodásával visszaélő egyéni és politikai érdekek húzódtak. Sokan láttuk, hogy ebben a „hangos forradalmi játékban” kialakult ellenzéki szövetségnek, amely politikai értelemben is igencsak vegyes képet mutatott (MKP, SaS, KDH és az OľaNO), nincs más célja, mint a hatalom megszerzése. Azt is láttuk, hogy az MKP azokkal igyekezett forradalmat csinálni, akik rendre a magyar érdek ellen szavaztak a pozsonyi törvényhozásban, mialatt a „szövetség” kialakításán dolgoztak. E szövetségben kérlelhetetlen ellenfele annak, akire ellenzéki partnerei rámutatnak, és feltétel nélküli alázatos szolgája mindazoknak, akik akárcsak egy parlamenti székkel is kecsegtetik! A teljes kiszolgáltatottság, politikai tanácstalanság jele, hogy az MKP nem tiltakozik Hlina, Sulík és Matovič szlovákiai magyar-politikája ellen. Azt sem tudja elérni szövetségeseinél, hogy legalább a parlamenti választások előtt nem egész másfél évvel lojálisak legyenek magyar ügyekben.

Mi lesz, mire számíthatunk mi, felvidéki magyarok, ha ezeket kormányra segíti a magát „legmagyarabbnak és egyetlennek” tituláló nemzeti tröszt, az MKP, akinek egy képviselője sem jutna be a „Tisztelt Ház”-ban? A helyzet úgy áll, hogy Hlina, Sulík és Matovič magyar szövetségessel tör a magyar érdek ellen! Ez a politika nem a magyarságot szolgálja, hanem kiszolgáltatja és nem alternatívája a magyar érdekérvényesítés erősítésének.

 

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke