In Memoriam Grendel Lajos

MEGOSZTÁS

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar irodalmi életet! Ismét gyászol a szlovákiai magyarság. Hosszan tartó súlyos betegség után életének 71. évében, 2018. december 18-án elhunyt Grendel Lajos, Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, a szlovákiai magyar irodalom és közélet kiemelkedő alakja.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor 2015. április 11-én ünnepélyes keretek között fogadhattam Komáromban Grendel Lajost, és átadhattam a felvidéki magyarság lelki, szellemi és tudományos gyarapodásáért folytatott nemzetépítő munkássága elismeréséül a Szüllő Géza-díjat.

Minden embernek, minden közösségnek és minden kornak szüksége van példaképekre. Példaképekre, kikből minden időben hitet és erőt meríthet, akiket követhet. A példakép olyan ember, akinek elkötelezettsége és hite rendíthetetlen, aki a köz javára cselekszik, aki közérdekű munkája iránt érzett elsöprő szenvedélye, mint morális alapérték épül be saját egyéniségébe. A mindig szolgálatkész lelki nagyság az önzetlen tettekre alapozza életét. Ez igazol egy példaképet! A példakép az az ember, akire felnéznek, akit elismernek, akinek munkássága a jelenben és a jövőben is képes inspirálni másokat. Így szülnek a példaképek példaképeket! Grendel Lajos már életében is példakép volt!

„Boldog és meghatott vagyok, egyrészt, mert a Madách-díj mellett ez a második szlovákiai díjam, másrészt, mert anyai nagyszüleimet szintén kitelepítették, az ő emléküknek is ajánlom az elismerést” – nyilatkozta Grendel Lajos a díj átadását követően.

 

A Kossuth-díjas író, kritikus, 1948. április 6-án született Léván. Itt végezte alap-és középiskoláit. 1966-ban a pozsonyi Comenius Egyetem matematika-fizika szakán kezdte meg tanulmányait, majd 1968-ban magyar-angol szakra váltott, amit 1973-ban végzett el. 1970 óta publikált az Irodalmi Szemlében. 1973-1992 között a Madách Lap- és Könyvkiadó szerkesztője, valamint irodavezető-helyettese volt. 1989-ben aktív szerepet vállalt a szlovákiai politikai élet demokratizálódásában és a magyar politikai érdekképviselet kialakításában. A Független Magyar Kezdeményezés egyik alapító- és vezetőségi tagja, illetve szóvivője volt. 1990 februárjától júniusig pedig a Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselője lett. 1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke. A kortárs magyar próza kiemelkedő képviselője. 1992-1996 között a Kalligram Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztője. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották. 1997-2000 között a Szlovákiai PEN-Centrum elnöki tisztét látta el, 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi-, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli-, 2012 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. 1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa volt, de oktatott a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karához tartozó Szlavisztikai és Közép-európai Intézetben is.  A pozsonyi és prágai magyar tanszéken tanított. Feleségével Pozsonyban élt.

Korai novellái, kisregényei humorral és iróniával teltek. Regényei a szlovákiai magyarság életét, problémáit a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel szembesítik. Valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremt eleven sodrású új prózát. Több regényét francia, angol, orosz és szlovák nyelven is kiadták. Regényei révén a magyar irodalom élvonalába került. Erre csak ráerősítettek a rendszerváltozás idején megjelent további regényei, valamint irodalomtörténeti munkái. Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Einstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001), Mátyás király New Hontban (2005), A modern magyar irodalom története (2010), Négy hét az élet (2011), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angyalok (2017). Regénytrilógiája a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005).

Irodalmi tevékenységét számos hazai- és külföldi díjjal jutalmazták. A teljesség igénye nélkül: Madách Imre-díj (1982, 1990, 1997), Szlovák Írószövetség Díja (1985), Az Év Könyve-jutalom (1987), Déry Tibor-díj (1989), Érdemes művész (1989), József Attil-díj (1990), Kossuth-díj (1999), Magyar Művészetért Díj (2002, 2005), Szépíró Díj (2005), Márai Sándor-díj (2007), Hazám-díj (2011), Alföld-díj (2011) Szüllő Géza-díj (2015).

Nem felejtjük el, hogy köztünk élt. Nekünk, rólunk és értünk írt. Életünket gazdagította. Földi zarándokútjának végén munkás élete fon számára sosem hervadó halotti koszorút. Magyar irodalmi, nyelvművelői, irodalomtörténeti munkásságára, szolgálatára emlékezve osztozunk a család gyászában. Mélyen megrendülve, lelkét Isten szeretetébe és országába ajánló, imával veszünk búcsút Grendel Lajostól!

 

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke

Komárom, 2018. december 19.