A diktatúra arca mindig véres

MEGOSZTÁS

A nyugaton megfogalmazódott társadalomfilozófiai és politikai ideológia, és a belőle keleten testet öltött gyilkos kommunizmus Istent tagadó, teremtményét üldöző diktatórikus rendszerének kiépítése és fenntartása világszerte tízmilliók életébe került. Paradox módon áldozataiban mindig újra született a hit, a humánum, az igazság, a szabadság és a szolidaritás – azok az egyetemes értékek, amelyek ellen a kommunizmus oly kíméletlenül harcolt. Végül 1989-ben Közép-Kelet-Európában mégis ezen értékek előtt kapitulált, omlott össze. Azt gondolhatjuk ma, hogy romjai, újraépítésre alkalmatlanok. Harminc évvel a rendszerváltás után úgy tűnhet, hogy messze magunk mögött hagytuk múltunk ezen gyötrelmes, sok könnytől és vértől áztatott négy évtizedét. Figyeljünk a történelemre! Figyeljünk rá, mert ha nem tesszük megismétlődik rajtunk, s újra velünk együtt vakul, némul és süketül meg a nekünk kiosztott idő.

Ma 2019. február 25-én a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a történelemre figyelünk és az áldozatokra emlékezünk. Velük együtt látjuk a globális és a lokális diktatórikus hatalom természetét, de nem mindenki látja azokat, akik egykor az önkényuralmi rendszer ellen küzdöttek, ma pedig a saját diktatúrájukat építik. Nem látja mindenki azokat, akik az álarc mögött Európában a történelem kerekét nem előre, hanem visszafelé pörgetik. Akik saját szájuk íze, vagyis politikai érdekeik szerint értelmezik és hozzák meg döntéseiket, alkotnak törvényeket. Akik nem tűrik a más véleményt, még kevésbé a kritikát, az ellenzéket. Akik újra egy pártba és egy akarat mögé igyekeznek kényszeríteni mindenkit. Akik az általuk kiépített nepotista, uram-bátyám világban osztják a pozíciót, a hatalmat és a pénzt. Akik demagógok és populisták. Akik személyi kultuszt építenek. Akik a szovjet idők mintájára szatelitpártokon keresztül valósítják meg lokális és globális politikájukat. Akik a nemzetpolitikát pártpolitikává silányítják. Akik a diktatúrára oly jellemző módon belső és külső ellenségképet festenek, hogy a „tömegnek” legyen kitől félni és a párttal karöltve legyen ki ellen küzdeni. Akik az „aki nem velünk az ellenünk” könyörtelen politikáját folytatják. Veszélyes út, könyörtelen út, – egyszer már végigjárt út! Balga ember az, aki azt gondolja, reméli, most más lesz a végeredmény.

 

Fehér Csaba

az MKDSZ elnöke