Biztos pénzügyi alapra van szükség a sérült gyermekek felzárkóztatása érdekében

MEGOSZTÁS

Társadalmunk egyik nagy kihívása és felelőssége a fogyatékkal élő emberek felzárkóztatása, hogy minél kevésbé, vagy egyáltalán ne érezzék azt, hogy nem azonosak a lehetőségeik a környezetükben élőkkel. Kiemelten fontos az ilyen gyermekekkel való szakszerű foglakozás. Ennek a célnak az eléréséhez a gyógypedagógia a leghatékonyabb eszköz, amely a sérült gyermekek tanulmányozásával és nevelésével-tanításával foglalkozik. A megfelelő szakemberek mellett jelentős anyagi forrásokra is szükség van, amit minden társadalomnak kötelessége bebiztosítani, nem csak humánus, hanem szociálpolitikai és gazdasági okokból is. A fogyatékkal élő gyermekek képességeinek fejlesztésével elérhető, hogy az egyén sikerélménye mellett az adott személyt be lehessen kapcsolni a munka világába is, értékessé tudja magát tenni a munkaerőpiacon. Így nem csak az önbecsülését kapja vissza, de egzisztenciálisan is jobb helyzetbe kerül. Természetesen mindehhez egy olyan támogatási rendszerre van szükség, amely nem csak az alapokat biztosítja, de lehetővé teszi a fejlesztést olyan eszközökkel is, amelynek hatékonyságát a tudomány kétségtelenül bizonyította, ám ennek ellenére állami támogatás nem igényelhető rá. A sok példa közül talán legismertebb az állatterápiás kezelés, amely köztudottan nagyban segíti a mentálisan sérült emberek állapotának javulását. Sajnos, az ilyen jellegű kezeléseket az egészségbiztosítók nem fizetik, és az anyagilag amúgy is megterhelt családok nagy része önerőből nem tudja ezt megoldani. Ennek érdekében meggyőződésem, hogy olyan európai támogatási rendszer megteremtésére van szükség, amely minden olyan eszközt ingyenessé tesz, amely bizonyítottan segíti a fogyatékkal élő gyermekek integrálását a társadalomba. Ne feledjük, a testi és lelki sérültek nem tehertétel, hanem érték, és egyben bizonyítási lehetősége emberségünknek és a keresztény társadalomnak.

 

Major Eleonóra gyógypedagógus,

az MKDSZ EP- képviselőjelöltje