Amire szükség van: együttműködés és mozgástér

MEGOSZTÁS

Szlovákiában a magyarság lélekszámát-, a hosszú távú demográfiai előrejelzéseket tekintve nincs semmi esély arra, hogy egy magyar, vagy magyar többségű kormánykoalíció álljon fel. A legjobb esetben is egy szlovák többségű kormánykoalíció tagjaként tudjuk érvényesíteni, megvédeni érdekeinket. Ez a tény eleve meghatározza, predesztinálja a felvidéki magyar politikát, annak irányát. Szövetségesekre van szükségünk, s emellett a helyzetteremtéshez elegendő politikai erőre. 1998-tól négy kormány megalakulásában játszott szerepet, tudott képviseletet delegálni a magyarság. A történelem és a tapasztalatomból táplálkozó meggyőződés mondatja velem, hogy nem szabad leszűkítenünk a magyarság politikai mozgásterét, mert az végzetes helyzetet idézhet elő! A szlovák belpolitika fejlődési irányát és az új jelenségeket látva, ma a magyarságnak, a magyar politikai érdekképviseleti pártoknak a legfőbb érdeke a magyar-magyar együttműködés, valamint ezzel párhuzamosan – lehetőség szerint – a legszélesebb politikai mozgástér kialakítása, megőrzése. Mindannyian elszenvedtük a HZDS-SNS kormányok féktelen magyarellenes politikáját. Azt is megtapasztaltuk – én a saját bőrömön is-, hogy mivel kell szembenéznünk, ha nem „fogja (le)” senki a SMER-SD és az SNS kezét.
A felvidéki magyar kisebbségi politizálás (1945-ös megszűnése után) az 1989-es rendszerváltáskor újra ébredő demokráciában kapott lehetőséget az újjászületésre. A társadalmi és politikai értékek mentén mindjárt három, illetve négy párt is született. Ez a plurális rendszer biztosította a magyar társadalomban a valódi választás lehetőségét, csökkentette a belső és külső politikai kiszolgáltatottságot, szélesebb politikai mozgást biztosítva a felvidéki magyarságnak. Tévesnek gondolom tehát azt a felfogást, miszerint a szlovákiai magyar érdekképviseletet, vagyis a felvidéki magyarság parlamenti érdekképviseletét a pluralizmus, vagyis a felvidéki magyar többpártrendszer veszélyezteti. A legnagyobb veszélyt a hosszú évek óta folytatott árulózás, a magyar lelkekbe mélyen gyökeret vert gyűlölködés, a magyar pártok közötti együttműködés hiánya, a független politizálás elvesztése és az erre, mint gazdatestre szívódó, ebből építkező új szlovák párt- és belpolitika jelenti.
Minden részletében újragondolt, szofisztikáltan kidolgozott politika kibontakozásának, megerősödésének lehetünk tanúi. A legkevésbé valamiért, a legtöbb esetben valami ellen küzdő új és régi szlovák liberális és jobbközép pártok egy-egy magyar, vagy szlovák nemzetiségű tagjuk színpadi reflektorfénybe állításával igyekeznek meggyőzni a magyar választók tömegeit, hogy a megvalósuló álomban, a progresszív Szlovákiában nincs szükség a magyar érdekképviseletet ellátó pártokra, mert a jobb, minden polgár Szlovákiájáért folytatott heroikus küzdelem mellett a pártban van egy ember, aki foglalkozik a kisebbségekkel, felvállalja, és képes megvédeni a magyar érdekeket, ellátni a képviseletet.
Látnunk kell, hogy az ilyen politikus nem a bibliai Dávid, aki népe védelmében egymaga kiáll Góliát ellen és legyőzi, már csak azért sem, mert ebben az esetben az egyszem Dávid egy politikai közösségben van, egy csapatban játszik a filiszteusokkal, Góliáttal és népével.
A valóság az, hogy a szlovák politikai pártok mélységeiben nem foglalkoznak – ha sikeresek akarnak lenni, nem foglalkozhatnak – a kisebbségekkel, programjukban nem jelenik meg szignifikánsan a kisebbségi jogokért való küzdelem, a megszerzett jogok védelme és betartatása, a jól működő európai minták átvétele, egy átfogó európai kisebbségvédelmi törvény elfogadása, vagyis nincs kisebbségi programjuk. A magyarság érdekeit csak kisebbségi programmal rendelkező, magyar érdekképviseletet ellátó pártok képesek hatékonyan és következetesen képviselni a parlamentben és a kormányban!

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke