Veszélyben a parlamenti képviselet és a politikai önállóság!

MEGOSZTÁS

A felvidéki magyarság egy új történelmi origóhoz érkezett. Ma az elmúlt harminc év legnagyobb és legösszetettebb kihívása előtt állunk. 2020 márciusától pedig minden kétséget kizáróan egy új időszámítás kezdődik, de nem biztos, hogy politikai kultúraváltással. Meggyőződésem, és remélem sokakkal együtt vallom, akkor lehet jó, előremutató kompromisszumot kötni, ha mindenki bele tudja gyúrni saját igazságát, megteremtve a közös érték és érdek olyan alapját, amelyre mindenki építeni tud! Ez az alapgondolat vezérelt bennünket az egész nyáron át folytatott tárgyalások alatt. Néhány politikussal ellentétben, mi makacsul képviseltük azt is, hogy a magyar pártok együttműködésének nem feltételei vannak, hanem tétje, amiért sokan megalkuvással, a multietnikus politika támogatásával vádoltak, vádolnak bennünket.
Az MKDSZ a Híddal kötött megegyezésben biztosította, megőrizte önálló politikai arculatát, és azt, hogy választási programjában, ahogy eddig is, a nemzeti érdekek, a keresztény értékek és a demokrácia képviselete érvényesül. Emellett a Híd saját kvótájából mondott le az MKDSZ javára, ami az MKP-val való megegyezésre is reményt adott. Megalkuvásról és a multietnikus politika támogatásáról tehát szó sem volt és most sincs.
Elgondolkodtató, hogy a magát magyarnak hirdető, személyi feltételeit a magyar pártok megegyezése elé akadályként gördítő és ennek alapján a széleskörű együttműködést megtagadó Magyar Fórum bennünket a multietnicizmus vádjával illet, miközben fizetett hirdetésben biztat arra, hogy adjuk fel ékes-édes anyanyelvünket, mocskoljuk be együtt legerősebb várunk, az anyanyelv tisztaságát, és legyünk a ,,párky, horčica és a hranolky” nemzedéke, mert ez olyan ,,saját.” Hát nem az! Sem anyanyelvünket, sem önállóságunkat nem adjuk. Nem dőlünk be a nyelvet asszimiláló sértődött funkció és parlamenti székvadászoknak.
Minden erőfeszítésünk ellenére mégis a legdrámaibb forgatókönyv rajzolódik ki, amelyben a felvidéki magyarság nem a választásokra, vagyis a parlamenti képviselet biztosítására, hanem kíméletlen testvérháborúra készül! Annak ellenére, hogy „mindenki” az együttműködésen dolgozik, a tisztulás helyett egyre zavarosabbá válik a magyar közélet és közgondolkodás. Lejáratással, kirekesztéssel, forgácsolással, személyeskedéssel, vádaskodással, politikai helyet kereső, helyzetet teremtő „civilek” mozgalom-, illetve pártkezdeményei születésével válik egyre bonyolultabbá, egyre zavarosabbá a helyzet.
A káosz akkora, hogy miközben az oligarchák politikai befolyásától hangos a szlovákiai közbeszéd, a magyar választópolgár azt sem veszi észre, hogyha egy oligarchát kérdeznek a kiútról, és egy nemzetközi pénzember mondja meg a szlovákiai magyar irányt.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség mindig kereste és most is keresi az összefogás útját. El kell azonban mondani, hogy az együttműködés és a közös fellépés nem jelenthet beolvadást, nem lehet metamorfózisnak álcázott hatalommentés, nem járhat a politikai sokszínűség elvesztésével, és főleg nem jelentheti azt, hogy a szép jelszó álcája alatt a felvidéki magyarság önállóságát megtörjék, oligarchák játékszerévé tegyék a magyar jövőt, és kormányok belpolitikai céljainak zsoldjába állítsák az etnikai politizálást. Ma ilyen törekvéseket is látunk.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a politikai önállóság, a választás szabadsága, illetve a többpártrendszer biztosítéka. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a magyar nemzeti gondolat és a keresztény értékrend a szlovák törvényhozásban is hallassa a hangját. Önállóan, határozottan és magyarul!

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke