Amikor a diktatúra ténnyé válik, a felkelés kötelező!

MEGOSZTÁS

1989-et korántsem tekinthetjük hirtelen jövő, egyik napról a másikra kirobbanó közép-európai eseménysorozatnak. A totalitárius kommunista diktatúrák ellen a Német Demokratikus Köztársaságban 1953-ban, Magyarországon 1956-ban, Csehszlovákiában 1968-ban, Lengyelországban 1981-ben, Észtországban 1988-ban, tüntetések, forradalmak, véres utcai fegyveres küzdelmek törtek ki. Bár ezeket a kommunista diktatúra leverte, a rendszeren ütött réseket nem volt képes betapasztani. Csak idő kérdése volt egy újabb forradalmi hullám érkezése.
Egyetértek Hannah Arendt meghatározásával, miszerint forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új állam létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését. Minden politikai- és tömegmozgalom, ami ettől kevesebbet céloz, nem forradalom! 1989 eseményei tehát forradalmak voltak. Gyökeres politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági változásokat hoztak. Minden megváltozott azzal, hogy a szabadságban újra megszületett az egyén és a közösség felelőssége.
Mi, (cseh)szlovákiai magyarok a polgári demokrácia „kulcscsörgetéssel kivívott” győzelmén túl, vagy inkább győzelmével, saját nemzetiségi sorsunk javulását, jogsérelmeink orvoslását, közösségi jogaink érvényesülését is vártuk. A jövőt illető reményteljes várakozással, a felelősségünk teljes tudatában, immár a polgári demokrácia politikai és társadalmi keretei között végrehajtott önszerveződésben újjászületett magyarságnak csalódnia kellett. Szlovákiában nem egyformán mérik a demokráciát és a jogot. Nekünk kisebb rész jutott belőle. Demokratikus jogaink kiterjesztése és érvényesítése érdekében kifejtett tevékenységünkkel azokkal kerültünk szembe, akikkel 1989-ben vállvetve küzdöttünk a szabadságért, az emberi jogokért, a demokráciáért. Miután elcsendesült a kulcscsomók csörgésétől hangos novemberi utca, rá kellett döbbennünk, hogy nemzetiségi helyzetünk alapvetően nem változott. Nemzeti és nemzetközi kapcsolataink kiszélesedésével, elmélyülésével, a szlovákiai többpártrendszerben rejlő, továbbá Szlovákia euroatlanti integrációs törekvéseiből, az EU tagságunkból adódó lehetőségekkel azonban bővült társadalmi és politikai eszköztárunk. S ezek szofisztikált használata eredményeket hozott. Eredményeket hozott mindaddig, amíg nem lettünk önmagunk ellenségei. Ezt az eszköztárat kell újra felfedeznünk, rendszereznünk és megtanulnunk a lehető leghatékonyabban használni. Nem egymás ellen, hanem magunkért. Mert az egyenlőség, szabadság és testvériség szelleme a szabad világban, egy demokratikus jogállamban sem egyértelmű!

Fehér Csaba, az MKDSZ elnöke
Komárom, 2020. november 17.