A keresztény közélet

Minden közösséget az önzés rombolja leginkább, legyen az a legkisebb, a család, vagy a legnagyobb, a nemzet. Bármerre tekintünk, egy értékrendjétől megfosztott, mentálisan összezavart, dekadens társadalom képét látjuk, amelyben korunk úgynevezett felszabadított embere ledobva minden számára terhesnek tűnő önkorlátozást, csak saját magával, azon belül is elsősorban csupán anyagi jólétével törődik. Ne áltassuk magunkat, ez a romlás már nem az „elmúlt negyven év terméke”, mert a helyzet az általunk sokszor csodált nyugaton sem jobb. A gazdasági érdek által irányított, a GNP, a GDP mutatókra, a fizetési mérlegre, a hitelminősítésre épített „modern” állam és társadalomszemlélet mindenhol megteszi hatását. II. János Pál pápa jóval korábban kifejtett véleménye szerint is: „olyan életmodellt sugall, amely csak elrontott életekhez vezethet.”

Ez a világnézet és értékrend a társadalom, a társadalmi érdek helyett az egyént, az egyéni érdeket helyezi előtérbe. Azok között is a leggazdagabbakat, a csúcsragadozókat, a „megasztárokat”.

Mi keresztények ezzel szemben azt valljuk, hogy a világot nem a pénznek kell irányítani, hanem a teremtő Istennek tanítása által, aki gondviselő szeretetével megalkotta a világot, amelyben az emberi közösség a legnagyobb és legfontosabb érték, ahol kibontakozhat a teremtés szándéka szerinti emberi és társadalmi élet.

A keresztény közéleti ember ezen szándék szerint dolgozik, a kereszténydemokrata és keresztény-szociális elvek szempontjából vizsgálódik a világban, hisz ezen értékmód szerint éli életét. Világunk központjába azt embert állítjuk, aki családban él, aki vallási, kulturális, nyelvi és nemzeti közösséget vállal másokkal és velük együtt él benne.

Az emberi jogok mellett hiszünk a közösségi jogok, a társadalmat előnyére formáló és a jövőnek megtartó erejében. A keresztény közéleti ember a párbeszédet helyezi előtérbe, a gondolat, a szó és cselekedet minden hátsószándék és politikai fortély nélküli tisztaságát képviseli. A keresztény közéleti ember semmiképpen sem a vádaskodásban, az árokásásban, a másik aljas lejáratásában látja a közösség előrejutást, mert tudja, hogy ez a tevékenység valójában mindazt gyengíti és aláássa, amit erősíteni kellene! Az igazi keresztény közéleti munka, olyan világ megteremtését célozza, olyan életmodell követését sugallja, amely őszinte, boldog és kiteljesedett egyéni, közösségi élethez vezet, amelyben a döntéseket elsősorban és kizárólag a keresztény és nemzeti érték vezérli. Az igazi keresztény közéleti személyiség nem euró, vagy forint milliókért, milliárdokért politizál, „szolgálja” a közt. Nem az ígért, vagy kapott pénz és annak szétosztásával megvásárolt, kizsarolt politikai támogatás irányítja munkája aktuális irányát. Ez nem keresztény közélet, nemzeti érdekképviselet, ez a pénz hatalmának szolgálata, pénzen vásárolt hatalom!

Horváth Róbert