Fehér: „Létezik egyfajta szociális bűnözés.”

Fehér Csabát, az MKDSZ elnökét Zsolnay Veronika kérdezte szociális érzékenységről, személyes és társadalmi szolidaritásról és szociálpolitikáról.

Önnek mit jelent a szociális érzékenység fogalma?

A szociális érzékenységet elsősorban lelki állapotként, emberi értékként határozom meg. A szociális érzékenység olyan lelki állapot, amely hatására az ember, vagy egy emberi csoport magára veszi a társadalom problémáit, átérzi mások gondját, amit mindenképp orvosolni akar és ez azonnali és folyamatos cselekvésre készteti.

Ha lehetősége van segíteni a rászorulókon, hajlandó rá?

Természetesen igen! Lehetőség mindig van. Keresztény emberként az egyik legfontosabb feladatomnak tekintem a rászorulók és elesettek folyamatos segítését, amit nem kötök évszakhoz, évfordulókhoz, nagy társadalmi eseményekhez, vagy ünnepkörhöz. Életkortól, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül igyekszem segíteni a rászorulókat. Elsősorban azonban a betegeket, a rossz helyzetben lévő több gyermekes családokat, az árvákat, valamint a kisnyugdíjasokat segítem magánemberként és egy karitatív csoport tagjaként egyaránt. Leginkább gyógyászati segédeszközök, élelmiszer, ruha, cipő, könyv, tanszer és játékadományokat gyűjtünk és juttatunk el a rászorulóknak. A munkanélküli szülőknek segítünk a munkahelykeresésben. Nagyobb pénzügyi segítséget csupán különleges és tényleg indokolt esetekben nyújtunk, de kisebb összegeket nap mint nap folyamatosan adományozok. Nem tudok elmenni a szentmisék után a templomok előtt, az utcákon és a bevásárlóközpontok előtt kolduló gyermekek és édesanyák mellett.

A lakosság érzékeny a szociális problémákra? Mit tapasztalt?

Nem állíthatom, hogy a lakosság teljesen érzéketlen a szociális problémákra, ám azokat látva, tapasztalva az érzékenység verbális kinyilvánítását követően még mindig kevesen jutnak el a cselekvésig. Tapasztalatom szerint Karácsonykor lelkileg talán többeket megérint embertársaink rossz helyzete és a különböző karitatív szervezetek felhívására részt vesznek különböző segélyakciókban, ám az év többi napján többségük távol marad az ilyen jellegű tevékenységtől.

Ön szerint kik tartoznak a szociálisan hátrányos helyzetűek csoportjába?

Ennek meghatározása igen összetett feladat. Hátrányos helyzetű embereknek, csoportoknak és területeknek kell tekinteni azokat, ahol az országos átlagokhoz viszonyítva rosszabb gazdasági, szociális, egészségügyi és oktatásügyi helyzetben vannak. Külön kiemelném a fogyatékkal élőket, a tartósan munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyermekeket, akik esetében az iskolába járás és a tanulás is komoly nehézségekbe ütközik. A magam részéről ide kell sorolni és beszélni kell a „rejtett” rászorultságról is.

Hogyan lehetne hatékonyan segíteni, mélyreható változásokat végbevinni a szociális gondoskodás területén? Hogyan tudnánk tartósan javítani a hátrányos helyzetű emberek életkörülményein?

Látni kell, hogy egyik napról a másikra nem lehet felszámolni a szegénységet, ráadásul az mindig újragenerálja magát. Rászorulók mindig lesznek. Mindig lesznek emberek, családok, sőt nagyobb társadalmi csoportok, akik támogatásra szorulnak. Az odafigyelés és a segítség tekintetében az egyén felelőssége mellett fontos hangsúlyozni a társadalom, a politika felelősségét. Az egyén, illetve a különböző karitatív csoportok helyi és regionális szinten, anyagi lehetőségeik mértékében ugyan képesek a gyors és talán még a folyamatos segítségnyújtásra is, ám hosszútávon és átfogó módon az állam feladata, hogy megfelelően érzékeny törvényekkel, az Evangélium tanítása szerint a társadalmi, anyagi és gazdasági szolidaritás, valamint a méltányosság jegyében felszámolja, de legalábbis csökkentse a munkanélküliségből, az alacsony fizetésekből és nyugdíjakból, a magas kamatokból adódó szegénységet, illetve a segítségre szorulók számát. Kiemelten fontosnak tartom az egyházak karitatív és szociális szerepvállalásának erősítését és állami támogatását.

Ön szerint miért kerültek a szociálisan hátrányos helyzetűek ilyen élethelyzetbe?

Elsősorban a rendszerváltozás után kialakult esztelen módon felgyorsított és ellenőrizetlen privatizáció miatt, a gazdaság és kereskedelem globalizációjában, az aránytalanul nagy-profitorientált banki hitelek magas kamataiban, az adórendszer szociális érzéketlenségében, a munkanélküliségben, az alacsony és aránytalan bérezésben, a nyugdíjrendszerben, valamint a társadalmi javak egyenlőtlen elosztásában látom a hibát. Emellett természetesen sokan vannak olyanok is, akik önhibájukból jutnak és juttatják családjaikat nehéz helyzetbe.

Mennyire működik a szociális gondoskodás Szlovákiában?

Sajnos nem mondanám, hogy Szlovákia egy szociálisan érzékenynek tekinthető állam lenne. Az ide vonatkozó törvények, a társadalom és a közgondolkodás ugyanis ezt mutatják. A törvényekből és az egész rendszerből hiányzik a szolidaritás és a méltányosság. Az egyének és a családok szociális helyzetét, segélyezései rászorultságát nem komplex módon és még kevésbé méltányossági alapon vizsgálja. A segélyezés módja és mértéke nem ezen az elven valósul meg. A jelenlegi rendszert áthatja a korrupció, amely a legszegényebbeken csapódik le. A helyzetet tovább rontja, hogy a szegénységet, a rászorultságot az emberek többsége (főleg a falvakban) szégyenként és titkolandó helyzetként kezeli, ezért ezek az emberek, családok láthatatlanok maradnak az egyébként is gyenge és számos sebből vérző szociális ellátórendszer számára, vagyis Szlovákiában nem működik megfelelően és folyamatosan a szociális monitorrendszer sem. Ennek is köszönhetően létezik egyfajta szociális bűnözés. Szép számmal vannak ugyanis olyanok, akik kihasználják a rendszert és életvitelszerűen erre berendezkedve veszik fel a juttatásokat, miközben ezzel a magatartással végső soron másokat szándékosan károsítanak meg, gyengítik a szociális hálót.

Milyen pozitív vagy negatív intézkedések befolyásolhatják a szociálisan hátrányos csoportok helyzetének javulását?

A kulcsszó a szolidaritás és a pozitív diszkrimináció. Ezek érvényesítése egy sor olyan törvényt, törvénymódosítást és intézkedést igényel a gazdaság, a hitel, a munkahelyteremtés, a bérezés, a nyugdíjak, valamint az oktatás területén, amely a társadalom egy részében, valamint a gazdaság és a pénzvilág szereplői között komoly ellenállást váltana ki. Egyes politikusok és politikai pártok népszerűségüket és támogatottságukat féltve verbálisan sem megfelelő módon, cselekedeteikben pedig egyáltalán nem vállalják fel a szolidaritáson alapuló szükséges politikai reformokat. Ennek következtében vannak, akik beletörődve helyzetükbe és a folyamatos külső segítségben bízva életvitel szerűen járják a szegények útját. Életüket a támogatásra rendezték be. Az állam és a társadalom feladata, hogy ezeket az embereket a megfelelő törvényi szabályozással visszavezesse az önfenntartás világába, ami viszont politikai szemléletváltást feltételez és ez szolidaritás és igazságosság nélkül megvalósíthatatlan.

Ismer olyan civil szervezeteket, amelyek segítenek a rászoruló egyénen vagy családokon?

Igen! Számos olyan civil szervezetet ismerek, amelyek szervezett módon és folyamatosan segítenek rászoruló embertársainkon és a családokon. Személy szerint én is és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöksége által alapított MKDSZ Karitász is, melynek tagja vagyok együttműködik több civil szociális és karitatív szervezettel. Az ember a rászorulók segítésekor sokféle élethelyzettel és abból adódóan a rászorultság különböző szintjével és mértékével szembesül. A klasszikusnak mondható élelmiszer, ruha, gyógyászati segédeszköz, játék, könyv és tanszer segélyezésen kívül fontosnak tartom az életviteli tanácsadást, különböző nevelési és családterápiákat és természetesen a lelki segélyszolgálatot is. Számos probléma gyökere ugyanis lelki eredetű.

Hogyan lehetne Ön szerint javítani a romák, az idősek, a fogyatékosok és egyéb szociálisan hátrányos helyzetben lévő lakosok helyzetén?

Elengedhetetlen a vonatkozó jogszabályok reformja, az emberközpontú és méltányos, a nyugdíjak esetében az elvégzett munkát becsülő, az inaktív korú embert tisztelő törvények megalkotása. A romák esetében az oktatásügyben látom azt az utat, amely hosszútávon és tömegekben képes megoldani a közösség katasztrofális foglalkoztatottsági, gazdasági és szociális helyzetét.