Szent István király dicsősége

(avagy kik állnak az egyre hangosabb Szent István gyalázások mögött)

Nemzetünk életében ezer éve törhetetlenül ragyog Szent István király dicsősége. Nem csak a szentmise liturgiájában, nem csak augusztus 20-án. A magyarság tudatában él a nagy király emléke. Az országalapítóé, a szervezőé, a védelmezőé. A legtöbb archaikus, dicsőítő ének nem egyházi eredetű, hanem a nép ajkán született. Így terjedt el az országban, majd felvették az egyházi énekek közé. Halálától kezdve szentként tisztelték, ezért tartotta fontosnak Szent László királyunk, hogy kérje a pápától szentté avatását. VII. Gergelyt sem lefizetni, sem megijeszteni nem lehetett-ezt a Canossa vára előtt a hóban toporgó, zsákba öltözött IV. Henrik német-római császár, az akkori világ leghatalmasabb ura tudta legjobban. A vaskemény egyházfő minden akadékoskodás nélkül oltárra emelte István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt és a két Zobor-hegyi remetét 1083. augusztus 20-án. Senki előtt nem volt kétséges az első magyar király szellemi, lelki nagysága. A szentté avatást kezdeményező László király előtt ugye, végképp nem, pedig neki lett volna miért neheztelnie. Nem azért született Lengyelországban, mert a szülei éppen ott tartózkodtak, hanem mert az István által megvakított Vazul ivadékai voltak. Vászoly a király unoktestvére volt, és amikor Orseolo Péter hívei kieszközölték az agg királytól, hogy leszámolhassanak a seniorátus jogánál fogva törvényes trónörökössel,  a három fiúnak- Leventének, Andrásnak és Bélának- valaki ( egyes források szerint a betegeskedő uralkodó ) idejében megüzente, hogy mentsék az életüket. Így került el Béla Lengyelországba, az ő fia volt Szent László király. Miért nem gyűlölködött hát? Miért akarta a szentek sorában látni családjának üldözőjét, nagyapja ,,gyilkosát”? Mert tudta az igazságot. Ő még nem olvasta a rendszerváltozás után tömegével piacra dobott, legújabb- többnyire Kínában végzett- ,,kutatásokra” épülő ,, történelmi munkákat”. Vele nem tudták elhitetni, hogy a Szent Jobb nem az Isten dicsőségének tanúsága, amellyel szentjét kitüntette, hanem azért vágták le István király kezét, mert áruló volt. Ez a nemzetgyalázás ma országos méreteket ölt, és emberek ezrei figyelnek rá. Keresztények, katolikusok. Ha már az erkölcsi része hidegen hagyja őket, a történelmi hűséget kellene nézni. szentistvánEgyetemet végzett emberek beszélik, hogy négyszázezer (! ) magyar esett áldozatul az erőszakos térítésnek az első ezredfordulón. Mi, akik még emlékezünk a hetedikes tananyagra, tudjuk, hogy a Kárpát-medence összlakossága abban az időben megközelítőleg egymillió főt számlált. Képzeljük el azt a királyt, akik saját népének majdnem felét kiirtja! Mit csinál utána? Kivel építkezik, ki dolgozik, ki műveli a földet, ki áll fegyverbe ha jön az ellenség? Őrületes ostobaság! Hiszen épül az ország, várak emelkednek, városok épülnek, értékes ezüztdénárt vernek, amelyet csak fejlődő, erős gazdaságban lehet. 1015 – ben a király hadba indul a bolgárok ellen, és ott, azok saját földjén veri tönkre a déli gyepűket fenyegető Keán vezér  hadait.1030-ban pedig megindul a ,, Nyugat” akiknek az újkori idióták szerint Szent István  eladta az országot. Az akkor ismert világ legnagyobb hadseregét hozza Konrád császár. Megindulnak a királyi hadak, és a páncélos teuton lovagokat elnyeli a Fertő, vagy az éhségtől kóvályogva kérnek kegyelmet a magyarok királyától. Ezek tények, amelyeket soha nem mert tagadni senki. Most mégis tonnaszámra nyomják a könyveket, amelyek szent királyunkat gyalázzák. Kik állnak e mögött? A hirdetőket ismerjük, az őket pénzelőket nem. Nem az arc számít, hanem a szándék. Ők azok, akik tudják, hogy a magyarság legerősebb menedéke Krisztus. Az a Krisztus, akinek tanítására István király felépítette  az erős, öt évszázadig legyőzhetetlen Magyar Királyságot. Mi arc nélkül is ismerjük őket. Ám ismerjük az igazságot is. A krónikások iniciálés könyvei, a nemzeti emlékezet nem hazudik. A történelem sem. Minden királyunk Szent Istvánt tartotta példaképének. Egyes források szerint  a tatárjárás idején IV: Béla király felemeltette a székesfehérvári sírboltból nagy elődjének földi maradványait és körülhordoztatta a megmaradt országban. Nem tudjuk biztosan, megtörtént-e…Annak alapján azonban valószínűsíthetjük, hogy hétszáz évvel utána ez valóban megtörtént. Filmszalagok, fényképek örökítették meg, hol halad az Aranyvonat, hordozva a szent király éppen maradt Jobbját, hogy védje, őrizze  az országot. Így történhetett 1241-ben, és így történt 1938-39-ben. Minden újkori pogányság dacára évszázadok óta töretlen a magyarság hódolata, és a nemzet ajkán évszázadok óta csendül fel az ének: ,, Légy áldott, Szent István király!”

Sárközi János, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke